Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2012. szeptember 28., péntek

CranioSacralis3

Kicsit elkalandoztam az élet „tengerén”, már majdnem elfeledkeztem itt a picuri fülsípolásomról. Milyen jó is, ha az ember nem a gondjaira koncentrál!:)

A harmadik craniosancralis kezelésemre kicsit többet kellett várni, mint tíz nap, mert közben vállalkoztam ám egy infúziós kezelésre is, annak reményében, hogy az majd azonnal helyrehozza a bakit a fülemben. Három napig feküdtem a kórházban, aztán még négy napig kellett bejárnom, hogy felvegyem a fennmaradó Nootropil adagokat. Annyira nem viselt meg. Inkább a tudat, hogy értágító, gyógyszeres kezelésen vagyok. 28 évesen.:) Bár a doki megnyugtatott, hogy bizony ezt ma már nem csak idősebbeknek ajánlják, hanem egészen fiataloknak is egyfajta „agyfrissítésre”, de azért na mégis.

Valamennyit javult a helyzetem a gyógyszeres kezelés óta, megélénkült a vérkeringésem és esténként „csendesebb” a fejem. Viszont a fülsipi és az erős szívdobogásom nem tűnt el, pedig vártam. Habár nem kell ezt a dolgot siettetni, mindenhol azt olvastam, hogy ennek kikezelése tulajdonképpen egy türelemjáték. Nem is tudom mit képzeltem. Gyógyszerek ide vagy oda, az idegeknek előbb meg kell nyugodniuk. Stresszmentes, harmonikus körülményeket kell teremtenem magam körül ahhoz, hogy a szervezetemmel együttműködhessek ebben a gyógyulási folyamatban. Hiszem, hogy a craniosacralis sokat segíthet nekem ezen az úton.

Fáradtan, álmosan érkeztem a harmadik kezelésre. Úgy éreztem, pillanatokon belül szétesek. Aztán igencsak fitten és kipihenten távoztam.:)
A kezelés módja egészen eltért a korábbiaktól, hiszen nem csak a testem és a fejem különböző pontjain érintett meg a terapeutám, de belenyúlt a számba is. Fura, igen, eléggé. De ez is a craniosacralis része. És nem is volt annyira kellemetlen, mert már kialakult egy olyan minimális bizalmi kapcsolat a gyógyítómmal, ami megkönnyítette ezt a helyzetet.
Szóval turkált a szájüregemben. Nyomkodta az ínyem, a fogaim, a nyelvem, az arckoponyám összes csontját, és egyáltalán nem fájt, sőt. Fura volt, de olyan természetesnek éreztem a mozdulatokat, mintha az ember minden nap ezt csinálná. Pedig nagyon nem.:)

A kezelés alatt éreztem kisebb szédülést, de alapvetően nincsenek rossz tapasztalataim. A szokásos fej és fülmasszázs sem maradt ám el, amit nagyon szeretek.:) És egyáltalán. Szeretek ott lenni. Jók a rezgések, jól érzem magam ott, jófej a terapeutám és nagyon ért ahhoz, amit csinál. Nagy eredmény, hogy mióta a kezelésre járok, könnyedén  tartom a napi két literes folyadékbevitelt. A türelmetlenségem a régi, de sokkal nyugodtabbnak érzem magam, nem pánikolok és elfogadom az adott élethelyzeteket magam körül. 
A vércukorértékeim kicsit ingadozóak egy-egy alkalmat követően, sokszor hipermagasak is, aztán meg jól beáll a normális tartományba. De nem hiszem, hogy ez rosszat jelent. Legalább érzem, hogy tényleg történik velem valami.

A testmozgással együtt így kiválóan regenerálódik a kis testem.:)
Utóirat:

Ajánlottam már néhány közeli barátomnak ezt a lehetőséget. Olyanoknak főleg, akiknek szerintem óriási szükségük lenne rá. Ajánlom nektek is. Egy próbát mindenképpen megér, még akkor is, ha amúgy nincs különösebb panasza az embernek. Kissé borsos az ára (szerintem), de érdemes mérlegelni ilyenkor, vajon hosszú távon mi a kedvezőbb? A kellemes, egészséges élet némi anyagi áldozattal, vagy egy élet több pénzzel, de nyomorultan. Nekem nem mindegy.

DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése