Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2012. szeptember 24., hétfő

Édes Nap'

Egész héten azt terveztem, hogy a hétvégén kilátogatok az Édes napokra. Nos, egyik nap sem jött össze, de őszintén szólva, nem igazán bánom. A csokoládé, bonbon, marcipán, sütemény és egyéb finomságok tengerében bizonyára elcsábultam volna valamire, bár ha jól tudom volt diabetikus pult is, azért nem mentem volna szemellenzővel emberek közé.:)

Nem baj, volt ma tortaszelet itthon is. Az egész délutánt edzőteremben töltöttem – tudjátok, közeleg a vizsgám – és a wellness centrum alatt találtam egy szuper kis cukrászdát, ahol fruktózzal készült sütikék sorai várták, hogy hazahozzam őket.:) Hárman nyertek. Diós-almás, mascarponés répás és csokoládés sajtos. Nem mondhatja senki, hogy bármiből kimaradtam.:) 
Illetve de. 
Szandi barátném, nálam a tiéd a Miss Cherry Queen koronája!:)

Nagyon szeretem a fesztivál hangulatú rendezvényeket, főleg ha olyan nívós helyen rendezik meg, mint a Budai Vár. Korábban a borfesztiválok szerelmese voltam. 
Hm... Szerelem…

Ha a szerelem fogalmát meg kellene határozni, valószínűleg mindannyian máshogy kezdenénk a mondanivalónkat. De minek is definiálni? Mindegy, hogy honnan nézzük. Nagy, sőt óriás, lángoló, gyomrunkban pillangós, soha el nem múlónak hitt, világot megrengető, szívet szaggató és egyben átölelő, megmagyarázhatatlan érzés ez, kérem szépen. Pár éve még elgondolkodtam volna azon, hogy amikor úgy érzed, megtalálod a nagy Ő-t, vajon miért alakul mindig úgy, hogy el kell engedd? Most már nem kérdezem. Tudom. Egyszerűen nem ő az igazi.:) Persze kapni kell az élettől néhány pofont a magánéletben is ahhoz, hogy végül megértsd, mire is van szükséged igazán, mit vársz el egy párkapcsolattól, hogyan képzeled a jövődet a társad mellett és egyáltalán, ki szeretnél, lenni mondjuk tíz év múlva? Addig csattannak a pofonok az arcodon, míg ezekre a kérdésekre nem adod meg a pontos válaszokat. Én már tudom. Tíz év múlva  családom lesz, szerető férjem, akinek megteremthetem az otthon melegét. Egy társ, aki mellett biztonságban leszek, aki segít előrébb jutnom az életben. Aki majd nem letöri a szárnyaimat, hanem velem repül. Aki szeret. Csak úgy. Azért, mert vagyok.

Igen ritka ez manapság, gondolom egyet értünk. Nem csak azért, mert ebben a felgyorsult világban senki sem tudja már, merre van arccal, hanem azért is, mert óriási a "választék". És nem a telefonokra, ruhákra vagy autókra gondolok, hanem – sajnos- az emberekre. Sőt. Szerintem azokra a bizonyos telefonokra, ruhákra és autókra manapság jobban vigyáznak egyesek, mint a körülöttük lévő emberekre. Hogyan is beszélhetnénk így szerelemről? Egymás tiszteletéről. Megértésről és elfogadásról. Megpróbálhatod ugyan elmagyarázni valakinek, hogy számodra mit jelent, de valószínűleg nem fogja érteni, nem akarja megérteni, vagy egyszerűen csak más szemszögből látja mindezt. Nekem ez a tapasztalatom.

Minden kapcsolatomban életkoromhoz, lelki állapotomhoz, gondolkodásmódomhoz és tudásomhoz mérten tettem a legtöbbet. Nem érzem azt, hogy bármit megbántam. Örülök, hogy minden úgy történt, ahogyan. Persze a sok felesleges küzdelmet, magasröptű vitát, a sértegetéseket mind kitörölném az életemből. Nem gondolom azt, hogy mindez akármikor, akármivel kapcsolatban, akárkivel szemben, akármilyen helyzetben megengedhető lenne. De szerintem Te is megélted már a magad csalódásait. Ami a sajátod, a tied. Ami által ma azzá váltál, aki vagy. Nos, én is. 

Csak egy tanácsot fogadjatok meg tőlem, csajok! Kár belebetegedni……….. :)))
Ugyan minek, ha boldogok is lehetünk?:)

Utóirat:

Édes napok nem, de azért egy kis mozi igen.:) Film arról, hogy bizony lehet élni boldog házasságban 32 év után is. Csak akarni kell, nagyon.:))



DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése