Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2012. szeptember 18., kedd

HiperHipo

Sosem estem meg cukorkómába. Na, nem mintha annyira hiányozna, de olvastam már néhány rémisztő történetet a kórosan alacsony és a kórosan magas vércukorszintről is. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az elmúlt tíz évben egyáltalán nem kellett szembenéznem ezzel a borzalommal.

Persze sokszor volt már túl alacsony és sajnos túl magas is az érték. Előfordul például, hogy reggel hipózom, este meg szétfeszíti az ereimet a sok be nem épült cukormolekula a véremben. A rosszul kiszámolt szénhidrát mennyiségről már nem is beszélve, ami miatt meglepetésszerűen ugrik fel vagy esik le a vércukorszint. Igazi kaland az egész, nem? 
Volt mindenféle tapasztalatom ezzel kapcsolatban, de a szélsőséges állapotokat nagyjából megúsztam. Ha jól emlékszem a legalacsonyabb értékem 2,0 mmol/l volt, a legmagasabb meg valami 30...

Frissen diagnosztizált diabéteszesként épp Olaszországban nyaraltam a barátaimmal, ott volt a legdurvább hiperglicemiámAz érettségi után, már nagylányként utaztam külföldre. Akkor már javában buliztam, éttermekben vacsoráztam és persze a fiúkra is más szemmel néztem. Ott éreztem először nagyon igazságtalannak, hogy ez az egész diéta, meg inzulin téma éppen velem történik. Lázadtam is, nagyon. Minden nap óriás fagylaltkelyheket ettem, rengeteg tésztát... :-D Addig toltam az arcomba az édességet, míg egyik nap már felkelni sem bírtam az ágyból. ... a készülékem csak villogott a „high” jelzéssel. Néhány órát pihennem kellett, mire újra helyreállt a rend a szervezetemben. 
Egyébként a jól beállított vércukor-anyagcsere esetén már a 9-10mmol/l körüli vércukorértékek is érezhetőek. Engem mindig fokozott szomjúságérzet gyötör, és az esetek többségében a hangulatom is arányosan rosszabbodik a cukorszint emelkedésével. Szóval, ha duzzogok, türelmetlen vagyok vagy csak rossz a kedvem, annak nem biztos, hogy különösebb oka van.:) A hiperglicemia állapotában egyszerűen „elnyom” a felhalmozódott cukor a szervezetemben, de szó szerint. Ennyi.

A hipoglicemiának is megvannak a maga tünetei. Ez nálam bivaly erős éhségérzettel kezdődik, majd zavartság és remegés figyelmeztet tovább a bajra... éjjel sokkal szenzitívebb vagyok rá, hirtelen pattannak ki a szemeim a legszebb álmomból is, és mérés nélkül is tudom, ha szőlőcukor kell, aztán alszom tovább. Napközben valamivel nehezebb ezt felismerni, mert az ember dolgozik, tesz-vesz, és én egyébként sem eszem túl sokat, mindig csak annyit, hogy jóllakjak, így néha keverem a szezont a fazonnal.
De hát ezért van a vércukormérő készülék... :-D

Én személy szerint a "hipótól" mindig jobban félek, sőt néha pánikszerű a hozzáállásom. Korábban sosem voltak kórosan alacsony vércukraim, ezt őszintén írom. Hiába a sok buli és a sport, a rengeteg mozgás sem tudott kifogni rajtam, mert mindig időben érzékeltem, ha a cukormolekulák száma redukálódott a szervezetemben. Ám az utóbbi két évben volt két-három olyan súlyosabb rosszullétem, amikor már szinte halálfélelmet éreztem a hipoglicemia miatt. Az első egy súlyzós aerobikedzésen ért. Életemben először próbáltam ki ezt a „hot iron”-nak nevezett mozgásformát, és annyira hatásosnak bizonyult a szénhidrát égetés szempontjából, hogy majdnem én is elégtem.:) Meleg volt a teremben, izzadtam is, de nem tudtam eldönteni, hogy a súlyzókat nem bírom eléggé, vagy rosszul vagyok. Később, amikor már csak fekete pöttyöket láttam magam előtt, teljesen egyértelművé vált a helyzet. Ezt követően még sokáig beképzeltem magamnak, hogy az ájulás határán vagyok, még akkor is, amikor 11,0 mmol/l-t mértem.:) 


Ha csak egyszer átérzed ezt a tudatzavaros, ájulás közeli állapotot, amikor a tested izzad, leküzdhetetlenül  remegnek a végtagjaid és szinte eluralkodik rajtad a gyengeségérzet, akkor talán megérted mire gondolok. Addig fogalmad sem lesz róla.

Rengeteget számít az, hogy mennyire figyelsz a tested jelzéseire. Ha makkegészséges vagy, akkor is érdemes néha utánajárni a kisebb kellemetlenségek okainak, mint például a gyomor- és hasfájások, szédülés, fejfájás, hiszen lehet, hogy csak két pohár vízzel kell többet innod a kelleténél és megszűnnek a panaszaid. Diabétesszel élve egyenesen kötelező szemfülesnek lenni, és minden nap megvizsgálni a magas vagy alacsony vércukorértékek okait, vizsgálni a stressz és fronthatások befolyását, ellenőrizni a megfelelő folyadékbevitelt, és figyelni az ételek összetételét. Nem könnyű meló, de hosszú távon megéri.

Utóirat:

A cukorbetegség megfelelő kezelésével tulajdonképpen az a cél, hogy ezeket a szélsőséges állapotokat kiküszöböljük, és hosszú távon biztosítsuk szövődménymentességet.

DO IT.

üdv
DiabGirl

1 megjegyzés:

  1. Nekem a dokim azt mondta hogy a jól beállított cukor mindig magával hordozza a hipo lehetőséget.. mivel ugye egy normál értekről gyorsabban lent a van a vércukor mint magasabbról (jól pongyolán fogalmazva)..
    Nekem a hipo tünetei általában: izomremegés, izzadás, beszűkült látás, és mivel nem kap elég energiát az agy így simán bebutulok.. nem jutnak eszembe a dolgok nevei etc. ja és volt időszak amikor röhögőgörcsöm volt hipo közben (pedig nem volt mókás :) )

    VálaszTörlés