Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2012. szeptember 21., péntek

Pumpa vagy nem pumpa? Ez itt a kérdés!

Az az őrült ötletem támadt, hogy kiszámolom nagyjából hányszor is szúrtam már meg magam az elmúlt években. Még engem is megdöbbentett a végeredmény. Ha körülbelül napi 5 szúrással számolok (ami persze sokszor volt több is a korrigálások miatt), akkor ez valahol 18 000 környékén lehet. Durva, nem? És akkor a sok rosszul adott, megismételt kísérletet már hozzá sem adom. Így is borzalmasan magasak a számok.

Nap, mint nap két tollat használok, mert két fajta inzulint adok magamnak. Van egy nagyon szép bordó penem, ebből adagolom a gyorshatású Humalogot az étkezésekhez, és van egy gyógyszertári szürke, eldobható vacak, amiben a bázisinzulinom van, a Lantus. Csak hogy mindenki képben legyen.:) A napi 5 szúrást a reggeli és az esti Lantus, illetve a háromszori étkezéshez adott Humalog adja. Így megy ez már tíz éve, kisebb változtatásokkal.

De azt hiszem, most kezdek kiborulni a tűktől. Nem csak azért, mert pszichésen előbb vagy utóbb megfárad az ember még a látványtól is, de én már úgy érzem, nincs rajtam az a bőrfelület, ahová képes vagyok fájdalom nélkül betolni a napi adagot. Ráadásul a korábbi bejegyzésben említett lipodystrophia miatt ez az elégedetlenség csak hatványozódik…

Az inzulinpumpával, 4-5 évvel ezelőtt találkoztam először. Akkor még elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy kis kütyüt hordjak magamon. Mégis hogy? – gondoltam. Hogyan lehet ezzel aludni? Hogyan lehet sportolni? Úszni? Hogyan élhetem a mindennapjaimat úgy, hogy rám van akasztva egy kis műszer, ami tulajdonképpen folyton szem előtt van és emlékeztet arra, hogy cukorbeteg vagyok. Mert ha belegondolsz, sokkal egyszerűbb a tollakat, a mérőket, pót tűket és inzulinokat, a szőlőcukrot bepakolni a kis tatyómba, és menni, csinálni a dolgom, aztán elővenni néha, ha éppen szükséges, mint együtt élni egy rám akaszkodó bigyóval. Mert hova tegyem? Hogy viseljem? És az agyamban ezer kérdés cikázik ide-oda ezzel kapcsolatban… 
Aztán ha reálisan szemlélem a dolgot, végülis mindig a jobb vércukorértékekre való törekvés kerül előtérbe. Nem csak azért, mert hosszútávon egészséges és szövődménymentes ember, és boldog, kiegyensúlyozott nő szeretnék maradni, hanem mert (remélhetőleg) közeleg a gyermekvállalás ideje is, amire nem lehet elég korán felkészülni. Főleg cukorbetegen.

A pumpás kezelésnek nagyon sok pozitívuma van. Azt leszámítva, hogy talán nehezebb az öltözködés megoldása, szinte csak jót hallok róla. Egy barátnőm szerint is, aki kinn él Floridában két gyönyörű gyerekkel és a szerető férjével. Régóta cukros ő is, és igen  sokat levelezünk egymással. Kati hónapok óta próbál meggyőzni arról, mennyivel könnyebb az élete, mióta nem kell két tollal lövöldöznie, csak egy kisebb telefonhoz hasonló kütyüvel állítgatja az inzulin mennyiséget. Ráadásul a pumpával nem csak egy egész egységek beadására van lehetőség, hanem akár 0.25 egységnyit is be lehet lőni, ami a korrigálások szempontjából egyszerűen fantörpikus.:) Ami még mellette szól, és könnyít az én lelkivilágomon is, hogy nem kell minden percben hordani, hiszen ha az ember lánya éppen úszni megy, vagy éppen kimerítő „randija” van a párjával, simán le lehet tenni egy kis időre. 
Azért félek a változástól, de szerencsére van lehetőség a pár napos próbára. 
Tavaly már majdnem rávettem magam a készülék használatára, de aztán elfutottam előle. Jó messzire. Azóta is töprengek.

Októberben megyek újabb kontrollra, addig ki kell, hogy találjam, mit szeretnék. Mert a vércukorértékeim önálló életre keltek, és sokszor bármit csinálok, felszöknek a Holdig.
Cselekedni kell!

Addig is itt ez a cukiság.:) Ezt a videót egy olyan kislánynak készítették, aki inzulinpumpája mellé szemüveget is kapott, és úgy érezte most már végképp nagyon csúnya lesz...  Engem felvidítanak ezek a mosolyok!:)


Utóirat:

Én is egy kislánynak érzem magam most, de bárcsak az is lehetnék! Nehéz a döntés és félek is, mert súlya van. Egyáltalán nem az jelenti a felnőtté válást, hogy két pasi,, kétféle mosószer vagy két pár cipő között kell választanod, nekem aztán elhiheted!

DiabGirl

3 megjegyzés:

  1. ...ha csak ezek a kérdések, problémák, akkor nincs min hezitálni. Talán ezt már olvastad:
    http://edesszivem.wordpress.com/2012/05/17/felment-a-pumpa/
    De azóta is csak csupa jót tudok mondani. Kerékpártúra, úszás, magashegyi túrázás és a mindennapok. Nem zavar. És, ha még szenzort is felrakok mellé, akkor igazi az összkomfort.

    Stevebácsi az Édesszivemről!

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Én is cukorbeteg vagyok már 8 éve. Idén lesz lecserélve a pumpám újra mert 4 éve használom. Szerintem érdemes kipróbálnod. Én is úgy voltam vele hogy nemigazán szerettem volna de örülök hogy végül mellette döntöttem. Az eredményeim is sokkal jobbak lettek tőle. Nem zavar semmiben sem öltözködés, semmi és a barátaim is sokkal jobban elfogadják (szerintem) minthogyha pl. mozizás kellős közepén elővenném a pent inzulint beadni mert enni szeretnék egykis popcornt. Szóval.. Nekem bejön! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Barátkozom a gondolattal...:)) Még úgyis van egy kis időm addig, amíg kipróbálhatom.
      Mozis esetem volt ilyen... és sok más is.:D
      Köszi, hogy írtál!:)))

      Törlés