Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2012. szeptember 4., kedd

RumosDiósMézeskalácsos

Imádom a TÚRÓ RUDIT, ez mindigis így volt. Akkor is, amikor gyerekként a kifli közepébe dugtam vagy lefekvés előtt titokban megettem még egyet, és ma is, ha megkívánom. Tudom, hogy nem cukorbetegeknek való. De szerintem ha mást nem is, ezt azért még lelkiismeretfurdalás nélkül élvezhetem. És egyébként az original 4 g szénhidráttal tartalmaz kevesebbet, mint a cukormentes Update társa. Nem mentegetőzöm, de azért a piros pöttyös az piros pöttyös és kész.:) 

Tegnap találkoztam a boltokban először az új, télváró limitált kiadással. Mézeskalács ízű. És vettem mellé egy rumos-diós bon-bon változatot is, nehezebb időkre.:) Egy ideig a hűtőszekrényből szemeztünk egymással, de ma végre volt lehetőségem megenni mindkettőt. Délelőtt és délután is normális érték alá süllyedt a vércukrom, szinte mélyrepülésben. Ilyenkor rendszerint élek a lehetőséggel, és megeszek valami szívemnek kedveset. Nem a legokosabb dolog, de néha azért jól tud esni. 
Ráadásul ma hiába próbáltam profin kiszámolni a beadandó inzulinmennyiséget, nem sikerült. Szóval a TÚRÓ RUDI minden szempontból kárpótolt a kudarcért:)

Igazából fel sem fogom, hogyan működhet testünk ennyire bonyolultan és összetetten. A legegyszerűbb mégiscsak az lenne, ha a cukorbetegség diagnosztizálása után beállított inzulinmennyiséget csak simán adagolni kellene. Minden számolás, körülményeskedés nélkül. Csodás lenne. Mert hát szúrok, oké, megszoktam, ha be kell adni, hát be kell adni a löketet. De hogy emellett állandóan lavírozzak ebben az egészben, figyeljem mikor kevesebb az érték evés előtt, mikor több, mikor megy fel jobban evés után, és mikor nem, jön e front, ami megzavarja a szervezetem, vagy épp elég hosszan felszívódó szénhidrát volt e az aznapi ebédben vagy vacsorában ahhoz, hogy aztán később ne szédelegjek 3mmol/l-nél. Nos, annyira nem egyszerű a feladat, de legalább minden reggel elmondhatom, hogy „Ma is lesz munkám bőven.” Mert ez munka a javából. És aki hozzám hasonlóan, napról napra küzd a jó értékekért, az tudja csak igazán miről beszélek itt most.

Amit ezelőtt sohasem gondoltam volna, az az, hogy a stressz mennyire romboló hatással van az emberi szervezetre. Megdöbbentő. A diabétesz szempontjából pedig egyenesen kötelezővé kellene tenni a nyugodt, kiegyensúlyozott életet mindenki számára. Saját tapasztalataim is igazolják a tényt, miszerint sem a főiskolás vizsgák, sem az anyagi problémák, de még a szerelem miatti stressz sem éri meg hosszútávon a fáradságot. Tényleg nem. Az embernek egyszerűen fel kell nőni a feladathoz, hogy önmagáért teljes mértékben felelősséget vállaljon. Én ma ezért dolgozom, figyelek, számolok, mérek és tanulom a nyugalmat, a békét. Mert az elmúlt tíz évben nem tettem meg. Nagy hiba volt. Sőt.
Az elmúlt 4 évemet akár katasztrofálisan idegörlő időszaknak is nevezhetném. Mire végigcsináltam az érettségit, a főiskolát, a nyelvvizsgákat, jött a nagy szerelem is. Tudod az, amibe belebetegszik az ember. Én égtem, nagyon. Minden percében. És sajnos itt nem csak a felhőtlen boldogságra gondolok, hanem a mérhetetlen stresszre is. Ne gondold, hogy a szerelmi csalódás azonnal tönkretesz. Csak később, amikor már azt hiszed megnyugodtál és túl vagy a dolgon. Én bizony, éreztem a hatását. De erről majd máskor.:)

Utóirat:
A lényeg, hogy van TÚRÓ RUDI.:) És sok más nagyszerű dolog az életben, amiért érdemes élni.
DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése