Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. október 30., szerda

Királylányos

X-Faktor rajongó vagyok. Nem csak azért, mert a műsorban mindig olyan igazi falu végi tehetségeket fedeznek fel a semmiből, akikért lehet szurkolni. Hanem mert az önbizalomtól duzzadó tehetségtelenek is ugyanúgy szórakoztatnak a válogatásokon.:-) 
És egyébként, úgy 5 évvel ezelőtt én is álltam azon a színpadon... 
Csak más szerepben.:-))

A Királynő 2008, életem egyik legmeghatározóbb élménye volt.

Bizonyára sejted, mire gondolok. RTL klub, élő adás, gyönyörű ruhák, emberek, csodás díszletek, tehetséges fellépők, rengeteg reklám, riport, előadás... Huh, máris libabőrös vagyok.:) Imádtam. És nagyon büszke vagyok arra, hogy az elsők között volt lehetőségem szerepelni a műsorban! 
Azóta megrendeztek már több szépségkirálynő-választást, sőt, a televíziós közvetítés jogát  átvette a TV2... sok minden változott. De véleményem szerint a mi stábunk, a mi csapatunk, a mi szereplésünk volt a legnagyszerűbb az elmúlt években.:-)
Bármikor visszarepülnék 2008. tavaszára és újra és újra végigcsinálnám a műsort, mert óriási élmény volt, és tapasztalat is egyben.

Annak idején nagyon sokszor éltem a castingok, szépségversenyek adta lehetőségekkel. Vidékről is sokat utaztam Pestre azért, hogy néhány eseményen megjelenhessek, vagy elvállalhassak egy-két fotózást. 

És bár nem volt túl sok említésre méltó munkám vagy szereplésem, de azért szívesen emlékszem vissza például a 2006-os Old Man's szépségversenyemre, ahova 5000 forinttal a zsebemben indultam és a "legszebbként" pontosan százszor annyival tértem haza.:-) Vagy a 2007-es Budmil katalógusfotózásra, ahol a téli kollekció fotózása igazi kihívás volt a 40 fokos nyári melegben. De az egyik kedvenc tesztfotózásomra is mindig szívesen gondolok Véger Fibivel és Redl Nagy Zolival, akik már akkor is nagyon híres, elismert szakemberek voltak. Szóval próbálkoztam. És mindig adtam esélyt magamnak arra, hogy ezen a területen is bizonyíthassak.
2008-ban végül is sikerült:-) Épp edzésen voltam egy barátnőmmel, amikor szóba került ez az új versenyfelhívás az RTL-en. Megbeszéltük, hogy amint hazaérek, beküldöm a jelentkezési lapot. Aztán felhívtak...
Sokáig nem vettem komolyan a dolgot, de aztán, amikor bekerültem a legszebb 40, majd a legszebb 24 lány közé, felismertem a helyzet jelentőségét. Hogy mit jelenthet ez nekem később... vagy most, vagy bármikor. Így a kéthetes felkészítő táborban már nagyon szorgalmasan készültem az élő adásra.:-)
A mindennapos edzések, a kemény diéta, az éjjeli fogfehérítés, az angolórák, táncórák, riportok, fotózások, majd a színpadi mozgás és koreográfia gyakorlása bizony szigorú körülmények között zajlott, mégis vidáman, izgatottan vártam a fellépésünket. Közben már írt rólunk a sajtó, nyomtatott és elektronikus formában is. Gyakran kerestek meg otthonról, nyíregyházi tévék és rádiók egyaránt, és telefonon interjúvoltak. 

Annyira felgyorsult minden körülöttem, hogy igazából fel sem fogtam mi történik, csak haladtam az árral... és természetesen sorra zsebeltem be a családom és a barátaim, sőt a számomra idegen emberek elismerését is.:-) 

A diabéteszem egyáltalán nem hátráltatott a munkában, sőt, talán sokkal nagyobb volt bennem az alázat és az elhivatottság, mint társaimban. A folyamatos edzések és a diéta nekem nem volt feladat, hiszen gimis korom óta az egészséges életmódról szól az életem. Viszont az élő adás nagyon izgalmas volt számomra. A pörgés, rohanás, öltözködés, riportok, smink, hogy testben és lélekben is a feladatra koncentráljak, de közben ne feledjem el mérni a cukrom, na meg persze enni is néha, hogy le ne szédüljek a színpadról... :-) Érdekes volt, hogy minden félelem nélkül csináltam végig a felvételt. Olyan magabiztos voltam, és olyan erősnek éreztem magam, mint azelőtt soha. Szerettem. A műsort is, a rendezőket is, a lányokat is, az operatőrt is, a díszletet is, mindent. 
Aztán valószínűleg átsugárzott ez a pozitív hangulatom a képernyőn is, mert közönségdíjat nyertem. Megsúgták a szervezők, hogy elképesztően sok szavazatot kaptam.
Úgyhogy ezúton is köszönöm a támogatást mindenkinek!:-)

A Királynő alatt rengeteg riportot, bejátszást készítettek velünk a RTL munkatársai. Az első felvételnél tulajdonképpen azt a "különleges" jellemzőnket keresték, amivel "eladhatóvá" válunk a nagyközönség számára. Én a "baba arcú tanárnéni " lettem, nem véletlenül kaptam Náray Tamástól is a babarózsaszín estélyi ruháját.:-) 
Sokan ma is így emlékeznek rám, amit egyáltalán nem bánok, de a szívem mélyén már akkor is a diabétesz meglétére, megelőzésének fontosságára hívtam volna fel a figyelmet, megragadva a kereskedelmi televízió adta nézettség lehetőségét. Csak sajnos nem tehettem, mert a szerkesztők akkor úgy gondolták, hogy egyáltalán nem ezt kell hangsúlyozni. 
Ma már nagyon bánom, hogy nem voltam határozottabb.:-)

Egyébként ha belegondolok, hogy eddig mennyi mindent csináltam, milyen sokat dolgoztam, milyen sok helyen jártam már... dagad a mellem a büszkeségtől.:-)) De tényleg.

Mert bizony az ember hajlamos elkeseredni, ha cipelnie kell valami keresztet a vállán........
Én az önsajnálat helyett mindig kihívásokat kerestem magamnak. Mert bizonyítani akartam, megmutatni mindenkinek, hogy cukorbetegen is szép az élet, sőt! Néha még sokkal szebb is, mint egyébként. 
Mert ugyan eszedbe jut-e, hogy a tested milyen csodálatos, és mennyi munkába és energiába kerül, hogy fenntartsa az életed? Hálás vagy -e minden új napért, amit egészségesen, minden gubanc nélkül ad neked a sors? Elgondolkodsz-e a jövődön, tervezed-e az életed? És Amúgy elolvasod az élelmiszerek összetevőit, mielőtt leveszed azokat a boltok polcairól? Tudod-e, milyen sokat számít az időjárás változása, ha a szervezetünk működéséről van szó? .... 
Én mindezt tudom.:-) Mert tudnom kell. Mert érdekel. Mert fontos.
És igyekszem ezt átadni a körülöttem lévőknek is. 

Ezért született a blogom, ezért szeretném hozzád eljuttatni ezeket a sorokat. Hogy kicsit erőt meríthess belőle és elgondolkodj velem az élet nagy dolgain!:-) 
Remélem jó úton haladok.:-)


Utóirat 1:

Óriási dolog volt számomra, hogy a majdnem két hónapig tartó RTL klubos mizéria alatt egyszer Erős Antóniával is találkozhattam.:-) Épp a Reggeli műsorba mentünk "megjelenni", és ő bent ült a sminkben. Bemutatkoztunk, e-mail címet cseréltünk... és nagyon boldog voltam.:-) 

Utóirat 2:

Tulajdonképpen a teljes 2008as évem rivaldafényben telt...:-)) De jó is volt.....:-))



üdv,
DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése