Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2012. október 20., szombat

Lelkifurka nélkül!

Egész héten falási kényszerem van. Konkrétan bármelyik édességből bármennyit képes lennék megenni. Kínzó egy állapot, mondhatom. De csak semmi pánik!:)
Erre is van megoldás, így nem kell, hogy sírjak a mogyorós-mandulás-kekszes-tejkrémes-karamellás-nugátos-marcipános csokoládék és társai után, vagy a cukrászatok előtt állva, árván.:)
Van három, jól bevált receptem az ilyen helyzetekre, amelyek egyáltalán nem bonyolultak, sôt! Bármikor, bárhol kivitelezhető, és nagyon olcsó megoldások!

A fahéjas almasalátát egyszerûen imádom! Kis fahéj és canderel a picur kockákra vágott almákra és már kész is az egészséges csoda. Laktató, finom, és kalóriaszegény. 
Na de mi van akkor, ha valami extra édes, különleges ízre vágysz? Amikor kedved lenne levenni egy Tofiffeet a polcról és azon nyomban arcba tolni! 
Én azt mondom, ácsi!:)

Mert van itt például egy édesanyámtól tanult fantörpikus alternatíva. Tulajdonképpen egy béna csokifondû!:) De nagyon szerethető!:)
Egy evőkanál jó minőségû kakaópor és egy evőkanál eritrit/stevia édesítôszer két evôkanál margarinnal és vízzel (vagy pici tejjel/tejszínnel) felforralva bőven elég az édesség utáni vágyam csillapítására. A szénhidrátértéke gyakorlatilag nulla, tehát nekünk cukorbetegeknek inzulin adása nélkül is fogyasztható, még akkor is, ha kedvem támad besûríteni egy kis kókuszreszelékkel vagy szeletelt mandulával. Persze a kalóriától egyáltalán nem mentes ez a krémes finomság! De ha ilyen csekély mennyiségben illeszted be az étrendedbe, nem lesz tôle semmi bajod. Ráadásul nem kell csokit bontanod vagy cukrászdába menned, így kétszer vagy háromszor annyi plusz kalóriától és szénhidráttól kíméled meg magad! Édesszájú vagyok, úgyhogy ez nagyonis nekem való!:)


És van a tarsolyomban egy kissé könnyedebb változat is, ami nem csokoládé-szerû, így kevésbé émelyítô! Sok receptben olvastam, egy-egy desszert alapelemeként. 
Szerintem maradhat "alap".:)
250g mascarpone és 100-150g sovány tehéntúró keverékére gondolok én, kevéske tejjel felhabosítva, és meghintve por alapú Canderellel. Isteni és laktató, fôleg ha beledobálod a kedvenc gyümölcseidet is! Nálam a málna, az eper, a szeder és az áfonya a favorit. De szerintem ez a túrókrém nagyon finom önmagában is, hozzáadott szénhidrátok nélkül. Nyilván diabéteszesként nagyon kell figyelni a gyümölcsök tápanyagértékeire és azt pontosan kiszámolva, az inzulint beadva elfogyasztani ezt a cukormentes édességet, de szerintem natúr túrókrémként nem igényel különösebb fejtörést. 

Így csinálom én.
Mert amikor kegyetlenül kívánom a cukros édességet is próbálok, cukorértékeket  kevésbé romboló megoldásokat találni magamnak.
Mert utálok szúrni, és ezzel kvázi megkímélem magam tőle.
Mert nem hivatkozom a diabetikus élelmiszeripar "nincs benne cukor, ezt bátran megeheted" szintű üzenetére, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy ezek a termékek ugyanannyi kalóriát és szénhidrátot tartalmaznak, mint cukros társaik.
És mert tudom, hogy az édesítőszerek alapjában véve igen károsak a szervezetre, hashajtó hatásukról nem is beszélve, ezért inkább magam állítom össze az arányokat!

Utóirat:


Az öcsém ma érkezett haza Münchenből kábé fél bôrönd édességgel! Tudom, hogy nem nekem hozta, hanem a család többi hölgytagjának, de nézd el nekem, ha most nem tudtam ellenállni négy kocka egész mogyorós csokinak!:) 


Mert egyébként sütöttem diétás almás süteményt az üdvözlésére... De nem sikerült! 
Legyen ez amolyan vigasz.;)


DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése