Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2012. november 7., szerda

Move'it! GO!

Megkaptam a sportedzői képesítésem.:) Nagyon-nagyon sokat tanultam a vizsgákra, és elméletileg már minden olyan fontos információ a birtokomban van, amivel egy-egy edzést maximálisan tudok kivitelezni. Gyakorlatilag élesben még nem próbáltam ki a dolgot, de a sulival nem is az volt a célom, hogy később sportedzőként dolgozzak, hiszen az oktatás sokkal közelebb áll hozzám. De szó, ami szó, nagyon büszke vagyok arra, hogy fitnesz területen is megálltam a helyem, és főleg annak örülök, hogy a továbbiakban már teljes biztonsággal edzhetem a saját testem.

A mozgás mindig nagyon fontos volt számomra. Középiskolában aktívan röplabdáztam, aztán a főiskolás évek alatt rengeteget futottam, és ismerkedtem az edzőtermekkel is. Tesis kollégiumban laktam a legjobb barátnőmmel, így nem volt annyira nehéz megszeretni és megszokni a mozgást. Együtt futottunk a közeli erdőben és sokszor bejártam a tesisekhez a gyakorlati órákra is. Azt hiszem, jókor voltam, jó helyen.:) Később már inkább az edzőtermeket preferáltam, a futás is gépen ment, mert pulzusmérő óra nélkül biztonságosabbnak véltem annak használatát. És kényelmesebb is volt, megcsinálni a kardiót és súlyzós edzéseket egy helyen.


Persze nem csak saját magam miatt mozogtam olyan sokat, hanem mert a
modellmunkák, szereplések is megkövetelték ezt. Mindenesetre nem bánom, hidd el!:)
Azt viszont nagyon, hogy idővel alábbhagyott bennem a sport szeretete.
Tudod, az exem.:) Igaz, sokszor járt hozzánk személyi edző, amíg együtt éltünk, mert a volt párom rendszeresen formálta a testét, de én már nem mindig vettem a fáradtságot arra, hogy velük együtt mozogjak. Több oka volt.. lustaság, kényelem, na meg az a szerencsés helyzet, hogy kábé semmit nem híztam soha.:) Annyira stresszes volt az életem vele, hogy vékony maradtam. Tudom, hogy a stressz annyira már nem volt szerencsés, de legalább konzerválta az alakom.:)) Persze, kire és hogyan hat a stressz... meg a szerelmi bánat. Van, aki épp ellenkezőleg reagál rá, és brutálisan meghízik. Én összeestem, elfogytam...
Amúgysem látszik rajtam a korom, de akkoriban tényleg úgy néztem ki, mint egy gyerek. És hát, akárhányszor belenéztem a tükörbe, csak büszkén mosolyogtam.:) Mert nő vagyok.. mert én is ideálokat kergetek.. és őrült jó érzés volt, hogy minden ruha tökéletesen állt rajtam.
Aztán az utóbbi egy év hozta a fekete levest.
Elkényelmesedtem, ellustultam, és ennek most látom csak a negatív hatásait. Bizony, nem vicc, hogy a 30-hoz közel tudatosabban kell odafigyelni magunkra! Nagyon nem vicc.
Ráadásul én nem is érzem annyira jól magam, ha az alakommal elégedetlen vagyok. Azért neked is jobb a közérzeted, ha jól érzed magad a bőrödben! Neked is sokat jelent, ha nem kell megszeppenned, ha az uszodában vagy a strandon le kell venned a ruháidat!
Aztán lehet, hogy csak én vagyok ennyire hiú.
De ki-ki döntse el maga, hogy mitől válik magabiztos emberré.
Én a sportra szavazok.

Az nyilvánvaló, hogy a táplálkozásban tudatos vagyok, legalábbis igyekszem az lenni, hiszen a szénhidrátok számolgatása számomra mindennapos feladat. De a mozgást mindig szeretetből és kedvből csináltam, soha nem azért mert a túl nagy fenekemen vagy a lógó hasamon kellett dolgozni. Most sem híztam sokat, de azt érzem és látom, hogy mennyire fontos ebben is a tudatosság.
Mert sajnos átalakul a testem.
Mert az évek számával arányosan növekednek a kilók.
Mert a sport alapvető része a diabétesz kezelésének.
Mert szeretnék később könnyebben szülni.
Mert a sport feszessé varázsolja a bőröm.
Mert egy igazán aktív kikapcsolódás.
Mert a mozgás rengeteg boldogsághormont termel, így nem kell a csokoládékhoz nyúlni.
Mert sokkal ellenállóbbá válik a szervezetem a betegségekkel szemben.
Mert egészséges életmódra nevel.
Mert... mert csak.:)

Örülök, hogy elvégeztem a fitness edző szakot, örülök, hogy mostantól kamatoztathatom a tudásomat, ha épp edzésben vagyok, és akkoris, ha a barátaimnak lesz szükségük segítségre.:)
Fontos.
Figyelni magamra, és figyelni másokra is.

Ha eddig csak tervezted a rendszeres mozgást, ne habozz tovább! Csapj bele a lecsóba!:))

Utóirat1:
Cukorbetegen fokozottan ügyelj a megfelelő szénhidrátbevitelre, rendszeresen mérd a vércukorszintedet az edzés előtt és után is, és a mozgással arányosan csökkentsd az inzulinmennyiséget is, ha szükséges. Mindenképpen konzultálj erről az orvosoddal!:)

Utóirat2:
Ne feledd, hogy mindig az edzettségednek megfelelő mozgásformát válassz. Senki nem rohan sehová. Ne kockáztasd az egészséged, mert bizony ezt is lehet rosszul csinálni!
Én például a szívem és a tüdőm erősítését gyors-gyaloglással, lassú tempójú futással, vagy kerékpárral próbálom elérni, és természetesen nem hosszú távon. Még nem. Egyelőre az a célom, hogy visszaszerezzem a régi kondim, és ezt nem lehet azonnal elérni. 4 év rendszertelen edzés sok idő. De nem gond, a bikiniszezonig még van kábé fél évem.:))
Hajrá nektek is!:))
 
DiabGirl

2 megjegyzés:

  1. Szívből gratulálok!!!
    Minden okod meg van rá,hogy büszke legyél magadra!
    :)))

    VálaszTörlés