Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2012. december 31., hétfő

2012 Bye!

A 2012-es évet reményekkel vártam. Nagyon szerettem volna egészséget, szuper munkahelyet és hát nem utolsó sorban csodás szerelmet is... Mint bárki más. 
De sokáig nem jött. Semmi.
Hosszú év volt... hosszú és nehéz. Sokat dolgoztam, rengeteget tanultam, nem várt csalódások de csodás meglepetések is értek... és túl sok időt töltöttem orvosoknál, szerintem.:) 

Csak az első 3-4 hónapban beszedtem négy féle antibiotikumot torokfájásra, mandulagyulladásra, fülgyulladásra, sőt még a kismedencegyulladásomra is kaptam egy erős adagot. Állandóan betegeskedtem, fújtam az orrom és fincsi herpeszhegyek kísértek. Nyami. A fülem is csengeni kezdett a sok megfázás miatt... El sem tudtam képzelni, mi a frász történik, csak sajnáltattam magam és vártam, hogy vége legyen... 
Aztán első lépésként nemet mondtam a gyógyszerekre, és vitaminokkal tartottam egyben magam. A helyzet sokkal jobb lett, még a HbA1c-met is sikerült rendbetenni a májusi kontrollig, viszont továbbra is betegnek éreztem magam és gyengélkedtem. De amikor eljött a szülinapom, már tudtam, hogy a körülöttem élő, rám telepedő, rosszindulatú "barátnők" és férfiak azok, akik felemésztik minden energiámat... Így hát elkezdtem a "méregtelentést". 
Sokáig tartott.
Nagyon nehezemre esett elfogadni azokat a csalódásokat és változásokat az életemben, melyekről tulajdonképpen ideje volt már tudomást venni. Például "barátnők" tűntek el a szürke ködben, talán ez volt a legmegdöbbentőbb... De közben jöttek újak, igaziak, olyanok, akik a földön járnak velem együtt. Olyanok, akik értékelik és becsülik, mindazt, amit én is. Szal' no para.:)

Nyáron a munkába menekültem, sokat vállaltam, többet, mint kellett volna. Persze közben pihentem is. Szuper lehetőségem adódott egy ibizai nyaralásra, éltem is vele... jól esett a napfény, a tenger, a környezetváltozás... és bizony gazdagabb lettem két "superwoman" barátságával!:) Megérte elutazni.:)
De később orvosokhoz jártam megint, zavart a fülcsengésem, ezért mihamarabb segíteni akartam magamon. Vizsgálatok, orvosok követték egymást, még egy 7 napos infúziós kezelést is bevállaltam, hogy jobban legyek... Problémákba menekültem, problémákat gyártottam, csak ne kelljen szembenéznem a kudarcaimmal...

Aztán szeptemberben elköltöztem egykori albérletemből, felhagytam a "betegségeim" vizsgálatával, kutatásával, megszakadt a kapcsolatom az utolsó olyan barátnőmmel, akiről egész életemben azt gondoltam, hogy képtelen lenne engem bántani, mégis kiderült, hogy van akkora egoja, ami semmissé tehet egy tíz éves barátságot. (Innen üzenem neki újra, hogy nem vagyok egy sunyi, önző nőszemély, csak a SAJÁT szobabiciklimre volt szükségem. Egy hónapnyi könyörgés után elhoztam a segítséged nélkül is. Sorry.)

És végre utolért a siker is.:) 
Szuper munkahelyre kerültem, szuper munkakörrel és szuper munkatársakkal...
Képzelt betegségeim, súlyos náthám és a gyengeségem eltűntek...
Elmentem a már egy éve halogatott vizsgámra és megszereztem a fitnesz edzői képesítésem...
És októberben a rég várt szerelem is beköszöntött az életembe... :))

Konzekvencia?

Hagyj fel mindennel és mindenkivel, aki eddig hátráltatott és ISMERD FEL azokat a lehetőségeket, embereket, célokat, amelyek/akik támogatnak, előre visznek, így adva értelmet az életnek!! 

Magam részéről, a továbbiakban nem szeretnék mindenkinek megfelelni. Tudom eddig sem kellett volna, mert nem vagyok tökéletes, tele vagyok hibával. De mindig azt hittem, a hibáimért szabadkoznom kell, hogy mások szerethessenek... Nos, innentől kezdve mehet mindenki a búsba, aki engem csak kritizálni tud!:)) 
Nincs bennem több harag és csalódás... azokat 2012-ben hagyom!

Neked is "tisztán látást" kívánok! 
Önbizalmat és erőt!
Bátorságot és kitartást a 2013-as évre... és utána!:)

Légy az, aki lenni szeretnél!:)

Boldog boldog boldog boldog boldog boldog Új Esztendőt!!:))

DiabGirl

8 megjegyzés:

  1. Sok rózsaszín felhős percet kívánok. Vagy inkább csak ilyen percet kívánok. Mert a felhők közt járni csudijó! :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. BÚÉK Mammy:) Rózsaszín felhőket oda is!:)))

      Törlés
  2. Attila mondta hogy olvassak bele a blogodba. Hát beleolvastam, ez NAGYON JÓ és elgondolkoztató cikk volt. Örülök hogy, megismerhettelek és sok boldogságot kívánok az elkövetkezendő évekre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Laci!:))
      Csodásan szépeket Neked!:))

      Törlés
  3. Eddig csendes olvasód voltam, de most megszólalok...Gratulálok!! A blogod szuper, ez a poszt pedig nagyon igaz... Nekem is ezt kell(ene) tennem, és így is lesz!!
    Egy másik cukorbeteg :)
    Fanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Fanny!:)

      Örülök, ha már néhány mondattal is pozitívabb irányba lendítettem a gondolataid!:) Hajrá, bízz magadban, mert úgy az élet is boldogabban és könnyebben megy a maga útján!:)

      Ps: Keress Facebookon is, várom a hozzászólásaidat minden témában!:)

      Csodás napot!:)

      Niki

      Törlés
  4. Épp most lájkoltalak a fb-n :)
    Szép napot neked is!! :)

    VálaszTörlés