Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2012. december 12., szerda

Kritika

Elgondolkodtam azon, hogy vajon önajnározásnak tűnik-e az, amit itt csinálok? Töprengjek-e azon, hogy amit írok, vajon tetszeni fog-e Neked? Kellene-e úgy formálnom a véleményem, ahogyan Te akarod látni? De akkor mégis mi értelme lenne blogolni?
Egy ismerősöm üzenetére ébredtem ma reggel, aki kedvesen megosztotta velem, hogy bár szereti az írásaimat, mégis zavarja az, hogy néha úgy írok a bejegyzéseimben az életemről, mintha jobb, több vagy értékesebb lennék másoknál, és ezzel tulajdonképpen lenézően tekintek a "tudatlanabb" emberekre. Hm.
Cseppet sem háborított fel a véleménye, inkább elgondolkodtatott (ezúton is köszi D.), hiszen simán belecsúszhat az ember a saját egója által emelt csapdákba, észrevétlenül is... Talán én is így jártam.

Amikor elkezdtem tartalommal megtölteni az oldalt, határozottan úgy gondoltam, hogy csupán hasznos információk áradatát zúdítom majd Rád, megkönnyítve ezzel tájékozódásod a diabétesz világában. Eszemben sem volt beengedni Téged az életembe, hiszen azért ez elég necces, meg bizalmas is, meg minden. Ha emlékszel, augusztusban még név és fotók nélkül indult a blog, és épp, hogy ki mertem lépni ezen az ajtón. Féltem. Nem csak a nyilvánosságtól, hanem a felelősségtől is, amit ezzel a vállamra veszek, hiszen elsősorban "sorstársaknak" címeztem az írásaimat.
Aztán olvastál... és egyre többen olvastak... olyanok is, akiknek közük sincs az inzulinhoz vagy a gyógyszerekhez... és én egyre inkább úgy éreztem, van itt bőven téma, amiről beszélhetünk, a cukorbetegségen túl is. Nyilván az volt és az ma is az elsődleges célom, hogy lásd a "diabétesz életet" egy picit más szemmel is, mint ahogyan azt az orvosoktól, tanároktól, gyógyszerészektől hallod.
Örülnék, ha kicsit a sablon definiciók, szabályok, könyvek és weboldalak mögé látnál, hogy aztán ne érezd magad kellemetlenül, amikor a társaságodban elővesznek egy inzulintollat... vagy amikor cukorbetegként épp ki kell állnod magadért egy kényelmetlen munkahelyi szituációban vagy egy rosszul működő párkapcsolatban. Én azt szeretném, ha ez nekünk és egészséges társainknak sem okozna problémát.

Gondoltam, megmutatom, én hogyan csináltam/csinálom ezt az egészet. Őszintén, úgy, ahogyan az velem megtörtént. Azért, hogy tanulj belőle, már persze ha találsz benne bármilyen tanulságot... :))

De azt nem hiszem, hogy a bejegyzéseimben bármikor, bárkit, bárhogyan alábecsültem, vagy egy kicsit is azt éreztettem, hogy mindenki más kevesebb, mint én vagyok. Ha mégis, kérlek ne vedd magadra, nem Neked szólt! A pedagógus vérem hajt, és a személyiségem. "Okostojás" típus vagyok.:) Muszáj magyaráznom, beszélnem, értékelnem, vitatnom, mérlegelnem, gondolkodnom, nevelnem, rendszereznem és tanulnom. Ez van.
Nem az önajnározás a célom.
És főleg nem akarok fő-fő-fő cukorbeteg guru lenni.
De nagyon szeretném felhívni a figyelmedet erre a népbetegségre, mert örülnék, ha soha nem lennél cukorbeteg, és ha már az vagy, akkor is tudd, hogy sosem vagy egyedül!


Fontos a megelőzés, mert hiszed vagy sem, a diabétesz előfordulásának aránya eléggé romló tendenciát mutat ma Magyarországon, de az egész világon pandémiáról beszélnek. Eljöhet a nap, amikor már nem csak engem veszel észre majd az intercity-n, amint megszúrom az ujjam és ellenőrzöm a vércukorszintem, hanem tíz másik embert is, ugyanabban a kocsiban. Amikor már nem csak idős néniket és bácsikat látsz szőlőcukrot enni vagy gyógyszereket szedni, hanem szülőket is, akik inzulintollal kezelik a kisbabájukat. Mert van ilyen. Sok ilyen van. Csak nem látjuk és nem beszélünk róla.


Engedd meg, hogy írjam, ami éppen az eszembejut és amit jónak látok, mert nekem is könnyebb így a cukorbetegséggel együtt élni.
Akinek nem tetszik, lapozzon...:))

Utóirat:

Ha tudatosan választod az egészséges életmódot, táplálkozást, ha részt veszel a  rendszeres  szűrővizsgálatokon, nagy eséllyel mondhatsz le a fincsi inzulinokról, gyógyszerekről, a tűk használatáról, a stresszről és a vér látványáról is. Szóval szerintem indulj meg és vállalj felelősséget Te is!

DiabGirl

3 megjegyzés:

  1. Én nagyon kedvelem a stílusod. Néha komoly néha humoros, de semmikép sem helyezed magadat mások fölé. Nem osztom az ismerősöd véleményét. Én ugyan nem vagyok cukibeteg de érdeklődéssel olvasok az életedről gondolataidról élményeidről mert ezek is mind mind olyanokról szólnak amiket én még nem éltem át, és a jó jegyzet is holtig bővül szóval csak így tovább.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Ibron, tanuljunk együtt! :))

    VálaszTörlés
  3. Unalmas lenne az életünk már ezek nélkül a cuki vizsgálatok, inzulin, gyógyszerek, vérvételek és minden nélkül. :)

    VálaszTörlés