Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. január 7., hétfő

PasszívPöfi

Volt idő, amikor próbálkoztam a dohányzással.
Emlékszem, a gimiben nagyon ellenkeztem, de aztán ahogy jöttek a bulik, úgy jött mellé egy-egy szál cigi is. Életem első doboz Multiját kábé 15 vagy 16 évesen vehettem, fehér volt, a leggyengébb, és nagyon gondosan rejtegettem otthon.:) Szinte nem is használtam, de azért mindig jól jött, ha szórakozni mentünk, plusz vagány volt kínálgatni a többieknek is...:)
Később sokáig elhitettem magammal, hogy ha ideges vagyok, csak rá kell gyújtanom és minden oké lesz. Húh, emlékszem, egy gimis buliban nagyon mérges voltam, mert egy idősebb részeg fiú bunkó volt velem, erre elszívtam egy doboz piros Multit. Jesszum pepi! Egy hétig másnaposnak éreztem magam.......

Meghatározóan negatív példa volt számomra az, hogy a szüleim sokat cigiztek, és hogy Édesanyámat főleg akkor láttam pöfékelni, ha ideges volt. Tisztán látom az arcát ma is, ahogyan maga elé néz összeráncolt homlokkal, karba tett kézzel és szívja magába a nikotint...
Sajnos ma is intenzíven dohányzik, az Öcsémmel együtt. 
De legyen jó példa Édesapám, aki 13 éve szokott le a dohányzásról. :) Mert úgy döntött. Emlékszem, akkoriban óriási havazás volt országszerte, és otthon nem takarították le az utakat, így a hó teljesen elzárta a falunkat a külvilágtól. Nem tudtunk kenyeret venni, de cigit sem.:) És Apa azt mondta: "Ha most nem teszem le, akkor soha." Azóta nem gyújtott rá.:) És én azóta tudom, hogy ha valaki le akar szokni a dohányzásról, akkor le fog szokni, mindenféle biorezonancia meg tapasz nélkül is... Ha Apukám 20 év után letette a napi egy-másfél doboz piros Symphoniát, akkor másoknak sem kell nyavalyogni... Biztos vagyok abban, hogy ez segítséggel könnyebb, de tulajdonképpen ez is csak egy döntés, amiért felelősséget kell vállalni. Nem másokért, hanem magunk miatt. Szóval, aki azt mondja, képtelen letenni a cigarettát, az hazudik.:)

Én többnyire tényleg csak társaságban gyújtottam rá, vagy dacból... illetve olyan időszakokban otthon is, amikor kissé szét voltam esve. Mint írtam az előbb, sokszor elhittem, hogy attól majd jobban leszek, pedig Anyukám sem nyugodott meg tőle soha...
Szóval csak mérgeztem magam, ráadásul szörnyen büdös is...  De a lényeg, hogy képtelen voltam rászokni a pöfékelésre.:)
Még szerencse... hiszen cukorbetegen ez az átlagosnál is kockázatosabb.



Sok cikket olvastam ebben a  témában és számos vizsgálat bizonyította, hogy a dohányzás egyrészt a cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatával jár, másrészt a már diabétesszel együtt élők igen korán szembesülhetnek a szövődményekkel (látásromlás, vesekárosodás, neuropátia... stb.). Ráadásul legalább olyan nagy kockázatot jelent a betegség kialakulásában, mint a cukorbetegség egyéb rizikófaktorai, hiszen a kalóriában, zsírban gazdag, sok cukrot tartalmazó táplálkozás, mozgásszegény életmód mellett ez is károsan befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét. Így hiába termeli a hasnyálmirigy az inzulint, amely a szövetek (pl. izomszövet) számára biztosítja a működésükhöz szükséges alapanyag-ellátást a vérből történő cukorfelvétellel, ezek a sejtek, szövetek egyre kevésbé lesznek érzékenyek az inzulinra. És ez károsan befolyásolja többek között a szív- és érrendszer működését, amihez hozzájárul a nikotin érkárosító hatása is.
Magyarországon a cukorbetegek több, mint 20%-a dohányzik, pedig kiemelkedően fontos lenne mielőbb észhez térni, hogy szervezetük ne mondja fel idő előtt a szolgálatot... szerintem.

Én büszkén jelentem ki, hogy a NEM DOHÁNYZÓK táborát erősítem.
Ezzel  radikálisan csökkentem a tüdőrák kialakulásának kockázatát, a fogaim korai elhalását, elszíneződését, az érszűkület megjelenésének esélyét és nem mellesleg, még büdös sem leszek!
Örülök, hogy az éttermekben, szórakozóhelyeken, közterületeken tilos bárhol rágyújtani, mert így passzívan sem kell belélegeznem a füstöt. (Kivéve, ha valaki az utcán sétálgatva fújja az arcomba...)
Örülök, hogy ma már Magyarországon is sok elborzasztó fotót látni a cigis dobozokon, mert úgy tűnik a halál kockázatáról szóló "szimpla" fekete-fehér feliratok nem voltak elegendőek az elrettentéshez. És hát valljuk be, a vizualitás nagy úr.:)
És örülök, hogy folyton csak drágább és drágább lesz ez a szemét, mert így előbb vagy utóbb a családom két elvetemült tagja is belátja, hogy rablás az egész!

Hiszen a dohányzás pénztárca - és tüdőzsugorító is egyben...

Ééés ma már CIKI a cigi!!!
Ez van.

Utóirat1:

Fel akartam tölteni egy-két durva anti-smoking videót, de annyira borzasztóak, hogy inkább nem csúfítom vele az oldalam.... Ha kíváncsi vagy rájuk, nézz utána! Életreszóló élmény....

Utóirat2:
Aki szereti a dohányt, vegyen inkább pipát!:) Vagy inkább azt se! Ahogy bölcs egykori angol tanárom mondta, a pipa is a polcra való dísznek!:)

üdv,
DiabGirl

1 megjegyzés:

  1. élni és élni hagyni alapon én is ellene vagyoka dohányzásnak. Szerencsére a környezetemben senki sem dohányzik, de nem egy ruha lett tönkretéve, amikor a buli közben valaki ép hozzám érintette a cigarettát. Volt olyan is, hogy megégetett vele.. és gy´ülöltem!! De az illetö csak táncolt tovább és nem érdekelte, hogy a környezetének mennyire kellemetlen: a szag, a kimozgás a cigi el´öl.
    Örülök, hogy végre otthon sem lehet dohányozni!

    VálaszTörlés