Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2013. január 3., csütörtök

Sellő vs Bálna

Sokat olvasni manapság a "Fogadd el magad.." vagy a "Szeresd a tested, ahogy van.." és ehhez hasonló szlogeneket magazinokban és plakátokon egyaránt... és én tulajdonképpen egyet is értek a gondolattal. DE! Azért, ha az egészségre gondolok, máris több ponton megcáfolhatom saját magam.
Íme egy történet amivel ma kábé már ötször, ötféle helyen futottam össze a Facebookon:

"Egy edzőterem bejáratánál egy nagyon vékony és egy szép nő képe fogadta a látogatókat a következő felirattal: “Ezen a nyáron mi akarsz... lenni, sellő vagy bálna”?
Egy ismeretlen nő így válaszolt a kérdésre:
Forrás: Diéta&Fitness
“Kedves emberek, a bálnákat folyton körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kíváncsi emberek), szexuálisan aktívak és nagy szeretetben nevelik fel az utódaikat.
Rettenetesen jókat szórakoznak a delfinekkel és sok rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan fantasztikus helyekre is eljutnak, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy Polinézia korallzátonyai.
Nagyon szép a hangjuk, még cd-ken is szerepelnek. Lenyűgözőek. Sokan szeretik őket, és rengeteg rajongójuk van.

Sellők nem léteznek.
Ha léteznének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: nő vagy hal? Nem lenne szexuális életük, sem gyerekeik.
Gyönyörűek lennének, de ugyanakkor magányosak és szomorúak.
És mégis ki akar olyan barátnőt, akinek mindig hal szaga van?

Kétség kívül inkább bálna lennék.

Amikor a média folyton azt sulykolja belénk, hogy csak vékonyan lehetünk szépek, én inkább fagyizom a gyerekeimmel, együtt vacsorázom a férjemmel, együtt eszem, iszom és szórakozom a barátaimmal.
Mi nők azért hízunk, mert annyi bölcsességet és tudást gyűjtünk magunkban, hogy az már nem fér el a fejünkben, és ezért kénytelenek vagyunk mindenfelé a testünkben is elraktározni.
Nem kövérek vagyunk, hanem remekbe formáltak.
Ahányszor az idomaimat látom a tükörben, mindig megállapítom: “Milyen lenyűgöző is vagyok..”."

Hátttttööööööööö, azért nem így van ez.
Szerintem.
Én nem különösebben csípem a mérleget. Szerintem butaság állandóan azzal kontrollálni a testsúlyt... nap, mint nap. Főleg, ha valaki épp egy kemény cél eléréséért dolgozik (izomépítés, alakformálás... stb.), hiszen ott sosem tapsra mozdulnak a "jó" és "rossz" kilók le vagy fölfelé. S bár azt ajánlom, legyen barátod inkább a mérőszalag, és a tükör, melyben látványos a változás, azért a mérleget se dobd messzire, hiszen nem árt néha rápillantani, mennyi is az annyi. Könnyű enélkül átlépni azt a bizonyos határt... ahonnan már úgy érezni, nincs visszaút.
Talán ez a hölgy is elfelejtett egy ideje mérlegre állni.
Ami biztos, hogy miközben elhitte a rá zúduló Dove reklámok vagy "Ducin is szerethető vagyok.." féle üzeneteket, elfeledkezett a legfontosabbról. Az EGÉSZSÉGRŐL.
Ezek szerint mégsem annyira bölcs, mint ahogyan azt magáról gondolja!
Vagy csak nem arra figyel, amerre kellene...

Nézd csak meg! Akár anorexiáról vagy túlsúlyról beszélünk, ezek továbbra is csak a külsőségek. Harc a gebék és dagik között. A új és régi szépségideál között. Kifogások és mentségek között... Harc a "Melyikünk csinosabb, kívánatosabb és szebb!" díjért... Harc olyasvalamiért, ami végül úgyis tragikummá válik. Mert nők ezrei betegednek vagy halnak meg szándékos alultápláltság miatt, válnak meddővé, depresszióssá... és hány nő és férfi szenved a túlsúly miatt izületi fájdalmaktól, gyomorpanaszoktól, szívbetegségben vagy lesz cukorbeteg! Mindezt azért, hogy elhitessék magukkal és másokkal is, hogy az a szebb és jobb, amit ők képviselnek. Vagy csak simán kattant agyúak. Esetleg lusták ahhoz, hogy szemellenző nélkül is ránézzenek a világra...
Hurrá.
A vége ugyanaz. Elégedetlenség, hiábavalóság, mánia, depresszió, félelem, stressz... és sorolhatnám.
És akkor már a szexualitás is csak mese, habbal!

 
Én azt mondom, hogy felejtsd el a végleteket!
Gondolkodj arany középútban!
Találd meg a saját egyensúlyod!
Ne keress indokot arra, miért jó kövérnek lenni! 
De arra sem, hogy miért jobb vékony piszkafaként élni!
Találj ürügyet inkább arra, miért jó egészségesnek és életerősnek lenni!
Törekedj a tökéletes egészségre, hogy boldogabb és hosszabb életed lehessen!

Ezt üzenném a fent említett történet írójának is. 
Mert nem egészséges a szerveket beborító, anyagcserét lelassító, ízületeket megterhelő bálnazsírral együtt élni. És nem egészséges a tápanyagokat nélkülöző, vitaminhiányos, sápadt, depressziós, állandóan fáradt tekintetű sellőlány szerepe sem.
Ráadásul ronda. Mindkét oldal.
És én egyik oldalt sem sajnálom! Mindenki a maga testének kovácsa.

Élni jó!!!
És bálnazsír vagy pikkely ide vagy oda, csak egészséggel a kezedben az igazi!

Utóirat:

Persze a sorok írása közben egyáltalán nem feledkeztem meg az olyan krónikus betegségekkel küszködő vagy mozgássérült embertársaimról sem, akik képtelenek az aktív sportra, vagy nem tudják súlyukat kordában tartani! Ők a legnagyobb harcosok!
RESPECT.

3 megjegyzés:

  1. Igazad van. Ha akarnék, se lennék piszkafa vékonyság, alkatilag sem vagyok olyan típus. :) De, szeretnék változni, formálódni, de amúgy is, egy nő sohasem fog megelégedni önmagával, de fontos, hogy elfogadjuk magunkat. Ha 40 kg-s valaki, vagy ha 75.
    Másrészt pedig, az a legfontosabb, hogy egészség legyen. Lehet valaki 40 kg-s és tök beteges, vagy 80 kg és baromi egészséges. Az aranyközéputat kell megtalálni, ez a legfontosabb.

    VálaszTörlés
  2. Ja, és még valami :)
    Tényleg annak a legnehezebb, akik nem tudnak mozogni a fogyás mellé. Sokkal nehezebb, hisz a formálódás is lassabban megy. Lefogytam kb. 20 kg-t és a hasam megmaradt... Sokan semmibe nézik azokat, akik nem mozognak, pedig nem tudják, hogy azért nem mozog az illető, mert nem teheti. Respect neked azért, mert tekintettel vagy erre! Sok mindent láttam már a kórházakba, gyógytornán, hát, tényleg, összetehetem a két kezemet, hogy nekem csak (már) 1 katasztrofális állapotban lévő térdem van, és nem 2. Reméljük, hamarosan már mind a kettő rendben lesz. És utána valami lightos tornába is belekezdhetek. :)

    VálaszTörlés