Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2013. március 18., hétfő

HoHóó

Múlt héten azt terveztem, hogy meglátogatom a szülői házat, megölelgetem a családom, eszek egy jó tokaji halászlevet, olvasok a kertben, scrabble-t játszom vagy szaladgálok a kutyámmal az udvaron.
Mivel a távolság majd 300 km, sejtheted, hogy pénteken reggel mégsem indultam útnak az adott időjárási körülmények között... Merthogy csütörtök este jött egy vihar, és elfújt mindent. Szó szerint. Még a jó vércukorértékeimet is, fénysebességgel...
De nem kell részleteznem a történteket, tele volt a média a katasztrofális hétvégi hóviharral.
Balesetek, áramkimaradás, járhatatlan utak, megközelíthetetlen települések... Most is ráz a hideg, ha erre gondolok.
Főképp, mert édesanyáméknál még mindig nincs áram, 4 napja. Szegény most nem tud vasalni, és sajnos a meleg víz is luxus. Ott aztán tényleg Armageddon-feeling volt két teljes napig. Elborultak a villanyoszlopok, betemette a házakat a hó, ráfagyott mindenre a jég... az ember örült, hogy van fedél a feje felett. Íme egy kis videó:


Nem irigyeltem az úton veszteglőket sem. Főleg nyugaton... Borzalmas lehetett a fagyban, ködben, hóban ülni egy helyben, órákig bezárva. Brrrr. Persze mondják, hogy ne indulj útnak a rossz időben, de hát az embert nem lehet bezárni, hiszen manapság többnyire nem csak nyaralni indul meg telelni, hanem dolgozik reggeltől estig ünnepnapokon is. Várható volt, hogy sok jármű lesz az utakon... Arról nem beszélve, hányan igényelhettek orvosi ellátást ezidő alatt...? Olvastam, hogy sokaknak vittek inzulint is például, és volt egy vajúdó nő is, aki ilyen körülmények közepette is bekerült végül a kórházba.:)
De vajon megelőzhető lett volna a baj?
Erről több véleményt, cikket is olvastam, láttam, én azonban nem állnék egyik oldalra sem. Nem csak azért, mert távol áll tőlem a politika, vagy a bűnbak keresése, hanem mert azt gondolom, az a fontos, hogy a bajban össze tudtak fogni az embertársaink és végülis túléltük valahogyan a hétvégét.
Könnyen beszélek tudom. De örüljünk, hogy a hírekben nem halálesetekről hallottunk, hanem inkább hős rendőrökről, katonákról és civilekről! :) Respect.

Eszembejutott az 1999-es, óriás havazás. Akkor is hasonló volt a helyzet, csak ahogy emlékszem, nem ennyire drámai. Egyik reggel nagy hóesésben indultam el busszal a gimibe, ám hazafelé már nem jött busz, se autó, se semmi, mert akkora hó volt, hogy gyalog is alig lehetett közlekedni. Mi megpróbáltunk páran hazasétálni, de reménytelen volt a vállalkozás. Végül eljött értünk egy osztálytársam apukája egy traktorral. Hát úgy jutottam haza...:)
Csak pozitív érzésem van abból az időszakból. Egyrészt épp akkoriban volt divat a nagytalpú cipő, amivel elkerülhettem a felfázást.:)) Másrészt a falunk el volt zárva a külvilágtól, így édesapám úgy döntött, leteszi a cigarettát. :)
Te emlékszel még arra a télre?
Közben egykori osztályfőnököm szavai is eszembejutnak most, aki egy környezet órán 1995-ben azt mondta, hogy bizony higgyük el, tíz-húsz éven belül szélsőséges időjárási viszonyok jönnek. Ő már tudta. És igaza volt. Itt van. A hideg nyár és a meleg tél. A fagyott tavasz és a napsütötte ősz...

Azért bízom benne, hogy helyreáll a régi rend. Nehéz megszokni az új évszakokat, és cukorbetegként vagy épp migrénesként gyötrelmes tud lenni ez az alkalmazkodás.

Utóirat1:

Sosem szabad feledni, hogy "a felhők fölött mindig süt a nap", és hogy "fő a pozitív gondolkodás" meg, hogy "a remény hal meg utoljára"... és hasonlók.:)

Utóirat2:

Minden elismerésem az elmúlt pár nap önzetlen segítőinek és hőseinek!

Utóirat3:

Én az eredeti, kirándulós hétvége helyett végül egy kis csokis sütivel kedveskedtem a szeretteimnek.:) És Te mit csináltál?




DiabGirl

5 megjegyzés:

  1. Én "törvénymentes" hétvégét tartottam. Pedig tervben volt, hogy megyek le Nyíregyházára. Egész nap nem törődtem kb. semmivel, filmeztem, olvastam. Nyíregyházán párom szüleinél 1,5 napig nem volt áram, otthon Ráckevén meg betemette a hó a kaput (ilyenkor átok "mederben" lakni)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy "törvénymentes" hétvége?:)))) Aranyköpés.;)))

      Törlés
    2. Sajnos nem én találtam ki, de egyik kedvenc szófordulatom. Innen van: http://www.youtube.com/watch?v=INfoK_ZT7Mw
      :)
      Amúgy nálunk a 99-es óriási havazás idején ugyanaz volt, mint most. Ki kellett ásni a kaput, átmászni létrán, és úgy jutottam be a házba :D Most már vicces volt, akkor nem volt az, szerencsére szomszéd segített :)

      Törlés
  2. Apáéknál sincs még áram.

    Amúgy 1999-ben gyalog mentünk mi is haza Ágival, több méteres hóoszlopok és a sínek között :-D

    VálaszTörlés