Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2013. március 12., kedd

Mrs. Kukta

Tegnap igen borsos áron rendeltem milánói tésztát a Don Pepéből vacsorára. Nem volt kedvem főzni, meg késő is volt már, és egyébként is sokkal jobban esik az embernek az étel, ha készen elérakják, nem? :)
Mindenesetre nagyon rossz döntés volt.
Nem csak hogy felesleges egy adag kajára annyi pénzt kifizetni, de még marhára rossz ízű is. Tudod, nem az a finom, paradicsomos, sonkás ragu, amit vártam, hanem egy túlfűszerezett löttyben úszó tészta. Blee..
Tanulság? - Ne legyek lusta főzni! :D

Ki tudja mi minden van a kiszállított ételekben amúgy! Nehéz megbízható forrásból ebédet vagy vacsorát rendelni online... bár például a Wasabiban még nem csalódtam...
Mindegy.
Kicsi a konyhám is. Nehéz ihletet meríteni..:)) Bár tudom, nem kifogásokat kell keresni, de mondd azt, hogy nem jobb és hangulatosabb egy nagyobb konyhában alkotni. Ha egyszer nagy konyhám lesz, azt fabútorokkal rendezem be, az ablakban fűszernövényeket nevelek majd, és óriás pultom lesz mindenféle keveréshez-kavaráshoz, hogy kényelmesen elférjek.:)) Ott biztosan nem jutna eszembe éttermekből rendelni...
Meg aztán cukorbetegen nem is árt, ha saját magad készíted el a napi betevődet.:)

Szeretek főzni, igaz eleinte kicsit terhes volt ez az állandó szénhidrát számolás és a grammok pontos méregetése, de anyukám sokat segített abban, hogy megtanuljak vele együtt élni. Csak lusta vagyok.:) De tényleg. Mai napig nincs bennem spiritusz a mindennapos, kötelező étkezések betartásához. Bár nagyon igyekszem. De nem tudom, mások honnan és hogyan merítenek erőt és energiát, meg időt a konyhában való pepecselésre. Nekem kell valami múzsa hozzá. (Mondjuk az álomkonyhám. Vagy hogy vacsival várjam haza a páromat..:))

Szeretek jókat enni, inni, és szerintem ezzel sokan vagyunk így. Valahol itt gyökerezik például a gyorskaja-ellenességem, hiszen kutyafuttában egyáltalán nem lehet jókat enni és inni.:) A McDonalds-nak, vagy a sarki török kajáldának úgyis mindig hasfájás vagy rossz közérzet a vége. Legalábbis nálam mindig...
Persze nem vetek meg évente egyszer egy jó gyrost, de amúgy nem preferálom az ilyen kosztot. Ez nem is táplálék, főleg ha a hambit, meg a sült burgonyát nézed...

Épp ma olvastam egy cikket a gyorséttermi kínálat népszerűségéről.
Finomságukat sajna nem a tápanyagban gazdag alapanyagok adják, hanem a jól ismert ízfokozók és társaik. De ezt mindenki tudja. Mégis olyan profitot csinálnak az emberek az egészségtelen ételek fogyasztásával, hogy meg nem tud szűnni az ördögi kör...

Én anno a cukorbetegség miatt ástam bele magam a táplálkozás"tudományba".:) Egyébként lehet, hogy most engem sem érdekelne, miből készül a hamburger hús vagy a sok löttyedt szósz. Így azonban nem mehetek el a tények mellett, melyek igenis igazolják, hogy a gyorskaják mind károsan hatnak a szervezetre!! Megnehezítik az emésztést, károsítják a belső szerveket, depressziót okoz(hat), általános rossz közérzetet ad, ami valljuk be, annyira nem kedvez a mindennapoknak. Ráadásul a felesleges kalóriabeviteltől csak megpuffadsz, de nem adod meg a testednek azt, amire szüksége van.
Nem csak enni kell, hanem TÁPLÁLKOZNI!
Ezt is a diabétesszel tanultam meg.
És hogy hogyan kivitelezem?

Valószínűleg nekem/nekünk könnyebb ezt kezelni, hiszen ha bírnánk sem ehetnénk meg mindent, amit megkívánunk. Plusz ott van a szúrások "terhe"... ami számomra egyébként fontos tényező. Ugyanis minden alkalommal, amikor valami felesleges szemét kerül a szemem elé (chips, forró csoki, hamburger, cukros üdítő... stb.), csak arra gondolok, mennyi felesleges inzulint jelent ez nekem pluszban adagolva... hiszen nem elég hogy belövöm az adott mennyiséget hozzá, utána még korrigálnom is kell. Ezek a cuccok nem jól számolhatók, egészségtelenek, egyszóval feleslegesek számomra.
Bár ennek megértéséhez nem kell cukorbetegnek lenni. Inkább csak felismerni, hogy hosszútávon nem éri meg cukros brióssal, joghurtokkal, nátrium-glutamátban úszó termékekkel mérgezni a szervezetet. Nem kizárt, hogy a betegségek több, mint fele köszönhető manapság a rossz étkezési szokásoknak.


Sőt, én azt mondom, az édesítőszerekkel is csínyán kell bánni.
De cáfoljatok meg...

Utóirat:

Kontra -> A steril étkezéstől azért én is nagyon messze vagyok. Imádom például a baromfi virslit.:D Főleg paprikás-tejfölös szószban, valami zöldséggel.
Nem akarom tudni mi minden van benne, úgyhogy inkább nem forszírozom a témát.:)))

De ami fontos, hogy ahol csak lehet, az egészségesebb alternatívákat választom.

üdv,
DiabGirl

3 megjegyzés:

  1. Az álomkonyha megléte és egy másik ember tényleg motiváló tényező :-D
    Nekem meló után kikapcsolódás a konyhámban való alkotás, és jutalom a férjem jóllakott arca :-D

    VálaszTörlés
  2. Ha lesz egy olyan konyhád (vagy nekem) tartunk egy össznépi főzést ;)

    VálaszTörlés
  3. Ha meglesz a konyha,én is szívesen csatlakozom :)))

    VálaszTörlés