Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. április 25., csütörtök

DiaBulimia

"Az Étkezési Zavarral Küzdő Cukorbetegek Társasága (DWED) azért kampányol, hogy az inzulin visszautasítását a fogyás érdekében mentális betegségként tartsa számon az orvostudomány. Az aktivisták remélik, hogy speciális megközelítésnek és kezelésnek köszönhetően enyhíthetők a káros következmények. " .. bővebben ITT.

Emlékszem arra az időszakra, amikor elkezdtem soványodni. Mielőtt diagnosztizálták volna a diabéteszem, úgy néztem ki mint egy szál ropi. Volt, aki egy idő után alig ismert fel az utcán, ami azért elég durva, nem?
Engem annyira nem zavart, főképp azért nem, mert akkoriban szerepeltem első szépségversenyeimen és a színpadon jól jött a darázsderék... és igazi modellnek érezhettem magam.
Végülis 42 kilós testtömeggel nem volt nehéz...

Nem rémlik, hogy bármikor rosszul éreztem volna magam, csak az a borzalmas szomjúság... azt nem fogom elfelejteni soha. Annyi vizet megittam... Te jó ég! Amikor minden másodpercben száradt a szám... és a gimi büfé teljes ásványvízkészlete nem volt elegendő a szomjúságom oltásához. Arról nem is beszélve mennyit jártam a mosdóba. 
Egyébként ez tűnt fel a tesitanáromnak, és kérte, menjek el orvoshoz...

Azóta már többet tudok a cukorbetegség okairól, tüneteiről, lefolyásáról, és számtalan durvább esetet hallottam és olvastam róla, mint az enyém volt. Rossz sebgyógyulás... fáradékonyság, esetleg kóma. (!)
Mégis, a legelkeserítőbb számomra mindig azoknak a depressziós, hanyag cukorbeteg embereknek a felfogása, élete, akik erről az egészről nem akarnak tudomást venni.

Szomorú. Mert a cukorbetegséggel lehet együtt élni, és kell is!
Mindazok, akik megtagadják maguktól a kezelés lehetőségét, akik feladják a harcot, akik nem veszik komolyan a diabétesz kockázatát, öngyilkosságot követnek el. Tudatosan vagy tudattalanul, de lassan megnyomorodnak, aztán meg többnyire visszasírják azokat az éveket, amikor még megvolt a kezük, a lábuk, a veséjük, a látásuk... már ha még visszasírhatják.

Így jár(hat)nak szegény diabulimiások is, akik a gyors és hatékony fogyás reményében tagadják meg az inzulin kezelést, így a vércukorszint ellenőrizhetetlenné válik. Sajnos, új divathullám az 1-es típusú cukorbeteg nők körében,  hogy a fogyás reményében nem adják be maguknak az inzulint. Megdöbbentő, nem?
Íme egy újabb súlyos mentális probléma.
Mert hát nem elég a sok bulimiásról meg anorexiásról olvasni... akik fogyás reményében hánytatják magukat vagy nem esznek semmit. Mindig jön valami durvább...
De cukorbetegen megőrülni? :-(  Már csak ez hiányzik...

Rám is kúszott már fel 5-6 kiló, amitől rosszul is éreztem magam a bőrömben. De hogy megpróbáljam magamtól megvonni az inzulint, tudván, hogy akkor gyorsan lefogyok? Jesszus. Soha. Pedig biztosan hatásos lett volna...

Inzulin kezelés nélkül a vércukorszint nő, aztán a vizelettel kiürül a szervezetből, és így a kalóriák is fogynak. Ám a cukorral vizet is veszít a szervezet, hirtelen súlyvesztést okozva. Az efféle módszerrel diétázóknak tudniuk kellene, hogy akár halálos veszélybe is sodorhatják magukat. Nem véletlenül van előírva, hogyan kell az inzulint használni. Ha nem megfelelően adagoljuk, magasabb lesz a vércukorszint, nagyobb a fertőzések lehetősége, megnőhet a diabetikus ketoacidózis előfordulásának száma - azaz, amikor az illető legyengül, gyengülnek a reflexei is, hány, ágybavizel, zavarodott, kómába is eshet. Emiatt többször kell kórházban kezelni, arról nem beszélve, hogy nagyobb eséllyel fordulhat elő szem-, vese-, idegrendszeri megbetegedés és szívbetegség. Folytassam?
Lehet, hogy így bármennyit ehet az ember, mint egyébként, és mégis fogy, de ezzel a fáradékonyság, depresszió, menstruáció elmaradás, magas vércukor... stb. is együtt jár. Kéz a kézben.
Tényleg van, aki ezt akarja?!
Na nem mintha ítélkezni szeretnék bárki felett...
De most mondd meg, nem könnyebb  és boldogabb út a néhány mínusz kilóhoz a sport és a diéta betartása ? Miért kell bárkinek is szenvednie, halálra gyötörnie magát azért, mert nem egy kifutó modell? És egyébként hova rohan mindenki ...??? Fogyni is gyorsan, azonnal kell??? Baromság. Miért nem érünk rá szépen, nyugodtan élni? Azt hiszed lemaradsz valamiről?

Nos, tulajdonképpen igen. Az egész életedről maradsz le.

Szerintem lassíts... ezt tanácsoltam már korábban is, más téma kapcsán.
Lassíts és nézz körül! Gondold végig, mi a fontos az életedben, és mi nem az. Álmodj célokat és kezd el megvalósítani azokat! Saját tempódban. Ennyi.

Utóirat:

A táplálkozási zavarok végeredménye egyébként mindig ugyanaz - ha későn fedezik fel a bajt, sajnos tragédiával is végződhet...
A diabulimia talán mindegyik közül az egyik legsúlyosabb étkezési rendellenesség, hiszen ilyenkor a beteg inzulinadagokkal trükközve próbál kilókat leadni, úgy, hogy - mivel tudják, a nem megfelelően kezelt cukorbetegség fogyást eredményezhet -, nem az előírt inzulin-mennyiséget adják be maguknak, hanem kevesebbet.
Mi jöhet még?

Üdv,
DiabGirl


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése