Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2013. április 2., kedd

Easter

Család, buli, sonka hegyek, gyógyító húsleves, activity, dvd, mozi, Tokaj, halászlé, szerelem, diabetikus csokinyuszi és csokitojás. Röviden így foglalnám címszavakba a hosszú hétvégémet.:-)

Persze ez nem volt mindig így.


Gyerekkoromban mindig izgatottan vártam a húsvéti ünnepet. Képeslapokat írtam (és adtam fel POSTÁN), színes tojásokat festettem és egész hétfőn díszbe öltözve vártuk anyával a locsolkodó fiúkat. :-D
Mindenkit vendégül láttunk, aki betévedt hozzánk, az utolsó utcában lakó falubeli, részeg, vén idegent is, mert így tartottuk tisztességesnek. Miközben mi kínos beszélgetésekbe bonyolódtunk ük-kereszt-déd-unoka-hatodunoka bátyáinkkal, meg a szomszédokkal, meg ki tudja kivel,  az öcsém csoki-és zsebpénz begyűjtő körútra ment édesapámmal. Tesunak bezzeg nem kellett otthon ülni, és lesni az ablakot, meg szédelegni a sok olcsó, pacsuli, gyomorforgató kölnitől. Csak felpattant apukám mögé a bicikli hátsó ülésére, és már ott se volt. Hjaj, de szép idők voltak.:-)
Annyira szépek, hogy rövid időn belül úgy döntöttünk, hagyjuk az egész ünnepi hagyományosdit a fenébe, és megszökünk a faluból.:-D
Igen, végül eljött az idő, amikor a húsvét hétfők már nem az asztalterítésről, ünneplőruháról és kölniszagról szóltak, hanem a családi programokról.  Minden évben kirándulni, csavarogni mentünk inkább, minthogy vendégül lássuk a falu/város embereit. Feladtuk ezt a fajta hagyományőrzést, mert inkább volt teher, mint ünnep.
Ma is hasonlóképpen érzek..


Úgyhogy nem túlzok, ha azt írom, számomra a húsvét ugyanolyan hosszú hétvége, mint bármelyik más, amikor végre hazalátogathatok imádott családomhoz.:-)
Ez a randi, most több szempontból is különlegesre sikerült.

3 csodás napot töltöttem a szeretteimmel. Elmentünk Tokajba enni egy igazi harcsahalászlevet, és sokat sétáltunk a Tisza-parton. 
Gyerekkori barátaimmal is mókáztunk kicsit, és több, rég nem látott unokatestvéremmel is sikerült találkozni a hétvégén. 
Boldog voltam, mint egy kisgyerek...:-)
És aztán.. édesanyám szokás szerint elég sokat sürgött-forgott a konyhában, sok-sok finomság került terítékre, ami kicsit megnehezítette ugyan a fegyelmezett diétám betartását, de (szerencsére) semmiben nem rombolta a vércukorértékeimet. Még az a két szelet mézes-krémes sütemény sem, amit bátorkodtam bevállalni egyik délután extra inzulinnal. Hát ilyet is kell, legalább ünnepnapokon.:-) Mert elképzelni sem tudom az ünnepeket a klasszikus ízek kóstolása nélkül... Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy amúgy is nap, mint nap harcolok, fegyelmezem magam, diétázom, hát néha miért ne lehetne megszegni a szabályokat dupla-tripla figyelem mellett? Én vállalom... 


Aztán később, óriási meglepetés várt, ugyanis a húsvéti nyuszi engem is meglepett egy kis csokitojással (1db=20g: össz 7g CH) és nyuszival (1db=60g: össz 18,5 CH), természetesen cukormentes kivitelben.:-) 

Remélem nektek is hasonlóan jól telt a hosszú hétvége.:-)

Utóirat:
Kövessetek Instagramon: @diabgirl ! :-)

Üdv,
DiabGirl

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt a tali :) Jó volt veletek :) Igazad van, ne hagyjuk magukra a cukrosokat :) Hajrá mindenkinek!! :) Küzdjünk együtt! :)

    VálaszTörlés