Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. április 5., péntek

PopCorn

Igazán elegem van már ebből a nedves, nyirkos, felhőkbe burkolt időjárásból. Mintha a Nap felmondta volna a szolgálatot. Pedig de jó is lenne végre madárcsicsergésben, zöldellő környezetben, napsütéses kellemes időben elindulni dolgozni... Október óta ezt várom. Kicsit mintha megcsúsztak volna a dolgok... Gondolom Te is így érzel.
Na de legalább a vércukrok jobbak! Hurrá. :-)

Tegnap moziban voltunk, és a popcorn, noha általában nem sikerül pontosan kiszámolni a mennyiséget, ezúttal nem bolygatta meg a szervezetem. El se hittem, pedig az inzulint is a sötétben adtam film közben, és sajnos elég pontatlannak éreztem. Hát a lényeg, hogy bejött. Mert valahogy ezt a részét mindig kényesnek érzem... mármint a popcornt. Viccesen hangzik, tudom. Ha nem vagy cukorbeteg, akkor azért. Ha cukorbeteg vagy, akkor meg talán azért, mert Te ezt a helyzetet sokkal jobban kezeled, mint én.:-)
1, Most mozi előtt adjak be inzulint, és kezdjem el szépen lassan enni a film alatt a ropogtatnivalót....
2, .... vagy film alatt adjam, mert ki tudja mennyit fogok enni belőle....
3, .... vagy ne is egyek popcornt??
Ilyen és ehhez hasonló dilemmákban vagyok a filmvetítés előtt (néha közben is).

Jelentem, az alternatívákat mind kipróbáltam:
Ha előbb adok inzulint, és később eszem, állandó stresszben vagyok a hypoglikémia miatt.
Ha előbb eszek, aztán adok, akkor meg a szomszédban ülő emberek és a sötét miatt jövök zavarba.
Ha nem is eszek popcornt, akkor meg kiver a frász, annyira kívánom.
És én egyébként sem tudok néha elvonatkoztatni a diabétesztől, és a téma helyett azon gondolkodom, vajon most magas vagy most alacsony? Mérjek? Vagy felesleges? Úgy látszik, ehhez a feladathoz még fel kell nőni. Vagy Veled is így van?
Nos, az élet az előbb említett lehetőségek valamelyikét tudja csak felajánlani, így nincs más dolgom, mint alkalomadtán választani egy kevésbé megterhelőt. Én tegnap a sötétben inzulinozásra szavaztam. Miért? Mert ott volt a telefon, és a partnerem is, hogy kellő fénynél, segítséggel oldjam meg a dolgot, és a popcornt sem kellett mind magamba erőlteni, csak amennyit épp kívántam.
Azért megjegyzem, hogy szerintem fontos, melyik kezdésre ülsz be... mert én este 10kor azért  már nem gondolkodom a popcorn-dolgon, csak ülök a se**emen és figyelem a filmet. Este 10kor nincs popcorn! Nincs gyorshatású inzulin! / Legalábbis nekem. (Egyébként tegnap vacsi helyett popcornoztam, így pont jó volt.:-)

Hogy másokat zavar-e, ha film közben a táskámban kotorászom és egyszercsak előkapok egy tűt is?
Nem tudom.
Engem annyira nem zavar, ez a lényeg.:-)
Ha nekem mérni kell, mérni kell. Ha szúrni kell, szúrni kell. Azért mert valaki finnyás a tűre vagy a vér látványára, nem fogom magam rosszullétbe kényszeríteni. És pardon, de kimenni sem fogok a teremből azért, hogy lepel alatt használjam a cuccom.:-)
Amúgy ez érdekes kérdés, és sokfelől meg lehet közelíteni.
Korábban ez az egész nagyon nehéz volt nekem is, mert nem igazán vágytam a bámuló emberek tekintetére, így inkább elvonultam a kíváncsiskodó szemek elől. Sőt!
Ha nem tudtam megoldani, hogy egy "szúrásra" elbújjak, inkább nem is adtam be az inzulint, ami ugye hozta magával a magas vércukrot...
Nem szégyelltem soha a diabéteszem, de többnyire mindig elmagyaráztam magamnak, hogy "... ez azért történt, mert én tekintettel vagyok másokra, és senkit sem szeretnék megrémiszteni vele... és hát amúgy nekem nem volt rá lehetőségem... stb".
Elég hihető, nem?:-) Inkább én nem akartam tudatni az állapotom.
Hát ilyen is volt. De a lényeg, hogy ma már bátran előkapom a tollam az intercityn is, vagy egy bevásárlóközpont közepén.
És a moziban sem ver ki a víz.

Te vagy a fontos, és ha úgy érzed mérned kell, vagy belőni egy kis  szert, hát tedd! Az egészséged a lényeg, nem mások előítéletei!
Próbáld csak ki, Te is jobban érzed majd magad!:-)

Utóirat:

Amúgy G.I. Joe volt terítéken. Imádom Bruce Willis filmjeit, meg az ilyen előre megjósolható végkimenetelű bunyós filmeket. :-) Igaz, 3D-ben nem volt nagy élmény a sok lövöldözős, gyors képkockát nézni, de azért szerettem.
Ennél már csak egy Bud Spencer movie lett volna jobb, Terence Hillel.:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése