Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2013. május 2., csütörtök

Édes Csevegés & OmniPod

Néha találkozunk. Igen, néha találkozunk, és megosztjuk egymással tapasztalatainkat. Egy kis süti, light kóla, káposztás tönkölykeksz vagy éppen egy pohár víz kíséretében cseverészünk arról, kinek hogyan kezdődött a diabétesz, ki hogyan éli meg ezt az állapotot, hogyan és mivel kezeli azt, milyen eszközöket használ és hogyan, és nagyon jelentéktelennek tűnő, mégis fontos információk is röpködnek ide-oda a levegőben.
Megbeszéljük félelmeinket, vágyainkat, lehetőségeinket, meg úgy mindent, ami a témához kapcsolódik. És hozzánk.

Édes Csevegések. - így neveztem el a meetingeket. Édes, mert az asztalnál szinte mindannyian cukorbetegként foglalunk helyet... és Csevegés, mert nem csak a kontrollok alkalmával megszokott orvosi jótanácsokra vágyunk, hanem a jóízű, kötetlen beszélgetésekre is a sorstársak között. Ez ilyen. Bebizonyosodott.
Legutóbb két napja rittyentettünk egy kis banzájt a Margit-szigeten. Nem számoltam, hányan voltunk, de azt hiszem az est végére kilencre nőtt a létszám. Olyan baráti volt a hangulat, mintha mindannyian testvérek lennénk ezer éve. Legalábbis engem egy ilyen jó érzés fogott el...:-) Amellett, hogy szuperjól éreztem magam, öröm volt látni két fiatalembert is a csapatban, akik elmesélhették a kis történetüket nekünk!:-) Fontos, igen, mert a kissé púder színű blogomban nem csak a gyengébbik nemnek üzenek. (A cukorbetegség nem egy női vonal, de én nyilván azt erősítem.:-) És szuper volt közöttünk tudni egy szakorvost is, aki férjével együtt, mint házastársak és egyben "orvos és páciens", dupla energiával robbantak be közénk.:-)) Egyébként Édes szívem névre keresztelt blogjukat neked is ajánlom, mert nagyon érdekes mindkét szemszögből olvasni a témáról.
Szóval baráti volt a csevej, és egyben izgalmas is.


Lillát nagyon vártam, vártuk. Ő az egyetlen cukorbeteg magyar ember, aki OmniPod-ot használ, és akit ismerek is.:-)
Háááááát............... szeretném. Akarom. Mármint nem Lillát, hanem az OmniPodot.:-))
Ez így röviden.
Bővebben: HA ÉLETEM VÉGÉIG INZULINNAL KELL ÉLJEK, EZT CSAKIS OMNIPODDAL TUDOM ELKÉPZELNI!
Huh, ezt így visszaolvasva kicsit erőszakosnak és harsánynak tűnök.:-) Pedig nem vagyok az, csak szorítja a lelkem belül egy apró, pici, minyuri elégedetlenség... hogy most magyar vagyok. Csúnyán hangzik, igen. Nekem is fáj, ha kimondom. De nem titkolom, így van.  Legyen akár a pénz, a politika, az államérdek vagy a hülye, örökké elégedetlen, depressziós, de nagyravágyó, bizalmatlan magyar mentalitás az oka... ide sajnos nem érnek el egyhamar a világ nagyszerű dolgai. Még akkor sem, ha nem kellene az elsők között lennünk...
... mert a magyar egészségügy egy fos. (Megjegyzem, nagy szerencsém, hogy olyan lelkiismeretes diabetológusom van, aki a széllel szembe megy minden betegéért... és nem rutin kontrollokra hívogat be a kórházba, hanem valóban kezeljük a cukorbetegséget. Lábjegyzet.)
És az a nagy helyzet, hogy itthon mindazt a csodát, amit alkotnak a világ tudósai, mi, saját zsebből ki sem tudnánk fizetni.
Így most nem tudom, mit is kívánjak? Sírjak az államnak támogatásért, vagy sokkal több fizetésért, hogy fenntarthassak egy OmniPodot... hogy ezáltal könnyebb lehessen az életem... hogy kicsit felszabaduljak egy-két aprónak tűnő, de számomra néha igen súlyos teher alól? Szerinted?
És most mondd azt, hogy ott az inzulin pen ingyen. Meg a pumpa a 80%-os támogatással. Meghallgatom. De aztán azt mondom, hogy nem érdekel. Mert ha lehet lehetőségem könnyebben élni, akkor megtalálom a módját annak, hogy úgy legyen.
Mindezt persze széles mosollyal az arcomon teszem!:-)

A fotó innen.

Az OmniPod jó. Mi több, számomra tökéletes formája a diabétesz kezelésének. Lilla elmesélt mindent róla, így láthattuk közelről, hogyan is működik ez a ketyere.
Előszöris a cucc egyik része egy fél személyigazolvány méretű, amiben benne van a lövőszerkezet és maga az inzulin, amit külön bele kell tölteni a használat előtt. Őszintén szólva akkora, hogy én a homlokomon is hordanám. El tudod képzelni... :-)
A cucc másik része egy okostelefon nagyságú és kinézetű készülék, tökre dizájnos, és hihetetlenül okos. Ez önmagában nem csak a testre illesztett kis ketyerét irányítja, hanem vércukormérőként is funkcionál.

Mindezt látva is tátva maradt a szám, de amikor a Lilla elmondta, hogy
-az OmniPod maga légteleníti az inzulint,
-lövi be a mini elektródát a bőr alá,
-kiabál is, ha baj van a készülékkel,
-és szól, amint bekerült az inzulin a szervezetbe, de akkor is szól, ha nem,
-minden irányítható távműködésben, nem kell 1 méteres körzetben lennie a két készüléknek, csak inzulinadáskor,
-szuperjó, hogy nem kell infúziós szereléket használni hozzá,
-a készülék vízálló, nem kell levenni, befedni, becsomagolni, mielőtt vízbe ugrasz,
-felrakható a karra, oldalra, hasra, hátra, lábra, szerintem kényelmes a használata.
És a negatívum? Részemről nincs. Akinek nem jött be, csak arra panaszkodott, hogy nem lehet levenni. Mert tényleg nem lehet. Míg az infúzió szerelékes pumpát néha lerakhatod pihenni, addig az OmniPod marad. Mindig. És nálam maradhatna...

Az pedig, hogy ez a fantasztikus szerkezet mit jelenthetne a magyar szülőknek, akik nap, mint nap küzdenek a cukorbeteg gyermekük jó értékeiért... szerintem felbecsülhetetlen.

Utóirat:
Szóval a legutóbbi Édes Csevegés baráti volt, jó hangulatú és izgalmas.
És ma sokkal lelkesebb és kitartóbb embernek érzem magam általa, mint például tegnap.:-)
Úgyhogy köszönöm.
Mindenkinek, aki hozzám hasonlóan él, remél, bízik és megcélozza a Napot!:-)
Nincs olyan, hogy lehetetlen, ugye tudod? :-)

DiabGirl

3 megjegyzés:

  1. Számomra is hasznos program volt, még így is, hogy szerencsére nem kell inzulint használjak. De, ha majd muszáj lesz, akkor nagyon szuper dolognak találom ezt az OmniPod-ot. Tudtam ez előtt is, hogy létezik ilyen, de csomó dolgot nem értettem ezzel kapcsolatban, de most már tájékozott vagyok. Legjobb pedig, hogy a tájékozottságot nem egy száraz előadási anyagból, vagy egyforma fekete betűk tömkelegéből egy könyvből tudtam meg, hanem egy olyantól, aki ezt nap-mint-nap használja.
    Azért ettől függetlenül még mindig félek az inzulinozástól, és mint Dementor :) lobog felettem ez a dolog, szóval igyekszem minél tovább "húzni" diéta+bogyókkal. Persze közben remélem az orvostudomány közben mégtöbb és mégjobb dolgokat hoz az inzulin kezelésekkel való együttélés megkönnyítésére.

    Köszi a meghívást, és remélem legközelebb is ott tudok lenni, akárhol is lesz :) Meg idővel talán már többet is fogok beszélni :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! :-)

    Meglepetés vár nálam :http://kakukkfu-hortobagyianna.blogspot.hu/2013/05/dijat-kaptam.html

    puszi :-) :-) :-)


    VálaszTörlés
  3. Összefogàs kell ide! Ha a diab.szervezetek nem tesznek semmit tegyünk mi! Sok sok alàìràs gyűjtès ès utànna lèpni kell.Èn benne vagyok! Esztergom ès vonzàskörzete jöhet!

    VálaszTörlés