Translate

2013. május 21., kedd

PuccParádé

Szívesen nézegetek glamour divatanyagot és rendszeresen olvasom a friss híreket az aktuális trendekről. Szeretem a ruhákat, a kozmetikumokat, és úgy ámblok' a csajos dolgokat. Dehát nő vagyok, ez nem meglepő.:-)
Gyerekkoromban sokszor csodáltam Anyukámat, ahogyan tökéletesen szépre sminkelte magát... ahogyan viselte nőies ruháit, és daueroltatta a haját... Tisztán emlékszem a gyönyörűen lakkozott körmeire, és a sok színes rúzsára is, amiket folyton előkutattam a fürdőszobaszekrényből. Naponta szedtem szét a make-up felszerelést, majd miután megpróbáltam én is "szépre sminkelni" magam, felvettem egy bigsize' magassarkú cipőt és a derekamra csatoltam azt a gumírozott, fekete szatén övet is, amit mindig láttam rajta. Aztán kitipegtem az udvarra. Csak úgy, egymagam, kiálltam a fűbe. És eljátszottam, mennyire jól nézek ki.:-D
PuccParádé volt.
Nos, azóta felnőttem. Túl vagyok a csillámporos gimis éveken és a főiskolán viselt élénk színű ruhákon és rúzsokon.... minden alkalmat megragadtam arra, hogy haladjak a divattal, a korral, az emberekkel. Még "menő" szépségversenyekre is jelentkeztem.:-)

Igaz, a szépségiparban szerzett tapasztalataim nem voltak valami építő jellegűek, és emiatt az a felszínes, érdekeken alapuló kör folyton ki is dobott magából. De! Tulajdonképpen minden negatív és pozitív élményem a javamra vált, úgyhogy nem bánom a próbálkozást...

Pozitív,
- hogy tanultam a divatról,
- megismerkedtem jófej, szakmájukban elismert emberekekkel,
- beleláttam a média világába,
- megtisztelő volt az ország legszebb lányai között szerepelni,
- sokat utazhattam,
- nyereményeim, élményeim segítettek az előrejutásban,
- kemény tapasztalatok árán, de jobb emberismerő lettem.
Negatív,
- belekerültem egy anyagiasabb világba,
- sztereotípiák áldozata lettem,
- igaznak hitt barátságokban csalódtam,
- elhittem, hogy arany, ami fénylik.

Sőt, elhittem, hogy csak akkor maradok ember ebben az életben, ha egyszer viselhetek például egy eredeti, saját Dolce&Gabbana napszemüveget, vagy celebekkel bulizhatok hétvégente... :-D
Nos, mindkettő megvolt, de nem változott bennem és körülöttem semmi. Annyit tudtam meg, hogy sz*rt se ér.
Nem is tudtam rendesen megélni ezt a csodás, színpadias időszakot, pedig eskü' próbáltam. Csak nem tetszett a körítés. Sosem tetszett.

Szerintem a társadalom sztárjai mára azok a farkuk körül szaladgáló majmok és önelégült, pénzéhes libák lettek, akikre tulajdonképpen mindenki hasonlítani akar. (???)
Olyan díszpintyekről beszélek, akik a menő borozók és klubok pultjait támasztják majd' minden este. Azokról az arcokról, akik azt hiszik, attól "valakik" ebben az életben, ha bejutnak egy-egy olyan partyra, ahol a felsőtízezer (vagy annak hazudott) tagjai folyatják a nyálukat... vagy, ha beülhetnek egy luxusautóba. Wow.
Nos, igen, a legtöbben rájuk akarnak hasonlítani. Mert egy külön kaszt. De a szó legrosszabb értelmében.
Meg persze szerepelni is kell. Mindenkinek. Ezt látod az épp felkapott klubokban, de a média is ezt sugározza. Na ott megy az igazi PuccParádé. És még menekülni sem lehet előle...
Tetováláshegyek, pucérkodás, káromkodás, limuzin, meg hasonlók. Aztán persze a jónép elhiszi, hogy ez az élet... és végül mindenki depresszióssá válik a szexi nők/férfiak, a luxus és a szereplés utáni reménytelen vágyakozástól. De ha valaki mégis elfogadja "sorsát" a médián kívül, akkor a Facebookon csinál majmot magából. Mindegy, csak szerepeljünk.
Szuper...

Igaz, a média és a celebeskedés' is egy világ. Egy választás. Egy életmód. De szerepelni is tudni kell... És NAGY arccal, középpontban, kiéhezett hiénák között szerintem semmi jót nem lehet alkotni...
Szóval...
Ha nincs egy társadalom-építő, emberi értékekben bővelkedő, értelmes, épkézláb ötleted a szerepléshez, inkább sétálj Te is az udvaron egymagad, titokban, éld meg, hogy mennyire szép vagy, és különleges, mint ahogy én csináltam gyerekkoromban. Vagy képzeld el, hogy szerepet kaptál egy valóságshowban, vagy amit akarsz, aztán vedd le a jelmezt és indulj el dolgozni!
Mert eleinte mindenkinek tetszik a csillogás, meg ez a nagy liberalizmus, aminek nevében mindig mindenki azt csinál, amit akar...
... de aztán úgyis rájössz, ki is vagy valójában, hova tartasz, és hidd el, az elferdült értékrenden nem segít majd Loui Vuitton se...


Utóirat:
Elnézést, ha megbántottam valakit, de ugye van az a szólásszabadság.... :-D

Üdv,
DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése