Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2014. március 3., hétfő

Mennyire cukorbeteg?


Nagyon viccesnek tartom, amikor a diabétesz kapcsán megkérdezik tőlem, hogy én "mennyire vagyok cukorbeteg"?:-) 
Fotó INNEN
Nagyon vagy kicsit? Súlyosan vagy kevésbé? Végül is van némi realitása, de számomra ez akkor is csak annyit bizonyít, hogy túl sokan tájékozatlanok még ebben a témában...
Persze én tudom, mire gondolnak... kicsit beteg, aki diétázik és gyógyszert szed, és nagyon beteg, aki inzulint szúr magának. Egyértelmű.
Dehát az van, hogy aki cukorbeteg, az cukorbeteg.
Legyen szó gyógyszerekről, vagy inzulintollakról... Egy cukorbeteg kettes és egyes típusban is korlátok közé szorul, talán nincs is olyan, hogy kicsit vagy nagyon...
... és sok esetben egy nem diagnosztizált 2-es típusú diabétesz még súlyosabb, vagy veszélyesebb is lehet , mint a már kezelés alatt álló 1-es. Gondoltad volna?

Az emberek 90%-a általában megborzad a tű látványától és bele sem mer gondolni abba, hogy azt saját magába szúrja. Azt meg főleg nehéz elképzelni, hogy 1-es típusú cukorbetegként reggeltől estig szénhidrátokat számolva, vércukrot mérve, minden órát megtervezve éljük az életünket. Ha nem lennék inzulinos, bizonyára én is nagyon súlyos betegségként definiálnám a diabéteszt. 
Ám a sok tű, meg szúrás, meg kontroll mögött nagyon is tudatos, egészséges élet rejtőzik.:-) 

Gondold csak végig, ha a vércukor értékeket sikerül a normális tartományban tartani, akkor tulajdonképpen ugggggggyanolyan teljes és boldog életet élhetünk, mint egészséges társaink. :)

Azzal a különbséggel, hogy amíg mások lazán esznek, isznak, sportolnak, addig ezt mi szigorúan megtervezzük. Kvázi reggeltől estig varázsolunk.
Hurrá.

Eközben egy 2-es típusú cukorbeteg sokáig, talán évekig azt sem tudja, nem is sejti, hogy cukorbeteg. Végül csak addig élvezheti büntetlenül az életet, míg az alattomos magas vércukortól végül szörnyen lefogy, kiszárad.. vagy "neadjIsten" kómába esik..
Ha valakinek van némi sütnivalója és még felelősségtudat is szorult belé, akkor rendszeresen részt vesz azokon a bizonyos INGYENES szűrővizsgálatokon, legalább évente egyszer, hogy a vércukor-, vérnyomás-, koleszterinkontrollok során még időben kiderüljön a baj.
Kár, hogy ezeket a szűrővizsgálatokat sokszor nem veszik komolyan. Főleg azokért kár, akik hajlamosak a cukorbetegségre..
Szóval, hogy "kicsit vagy nagyon vagyok beteg"??
Szerintem nagyon kicsit. :)

A másik megdöbbentő dolog, amikor azt kérdezik tőlem az emberek, hogy ha cukorbeteg vagyok, akkor miért van nálam szőlőcukor? Vagy miért eszem meg a fagyit?
Hirtelen eszembe jut az a sok vélemény, amit a diabéteszről már hallottam életemben... Például, hogy aki cukorbeteg, azért cukorbeteg, mert sok cukrot evett és ezután már nem ehet cukrot............
Ó édes istenem, ha csak ennyi bajunk lenne, nem? :D

Ha tudná a laikus, mennyi bajunk van cukorral, meg anélkül is! 

Mert alapvetően igaz, hogy a cukorbeteg diétában kerülni kell az olyan gyorsan felszívódó , egyszerű szénhidrátokat, mint a kristálycukor, finomliszt.. stb. És erre azért van szükség, hogy elkerüljük a vércukorszint hirtelen megemelkedését, amit egyébként csakis inzulinnal tudunk később orvosolni (vagy bizonyos esetekben mozgással, aminek szintén vannak komoly szabályai).
DE! Sajnos ezzel nincs elintézve a dolog, hiszen a vércukor nemcsak felfelé, hanem lefelé is elindul olykor... na, olyankor kell inzulin helyett a szőlőcukor. Meg a kakaó, meg müzli, meg minden, ami megment a rosszulléttől. 
Persze, miközben remeg a kezed, izzadsz és alig várod, hogy végre jobban legyél, gondolnod kell arra is, vajon mennyi cukrot egyél, hogy a hypoglikemia végül ne legyen hyperglikemia...

Szóval nem olyan egyszerű az élet a 2 és a 25 mmol/l közötti vércukorértékek között, úgy, hogy folyton a 4 és 7 mmol/l közötti számokra kell koncentrálni... Mondhatni, néha idegőrlő.


És a fagyi?

Azért eszem, mert szeretem. :D Bár figyelnem kell a napi szénhidrátmennyiségre és annak minőségére is, főképp, mert összetett, jó felszívódású CH-k nélkül  horror lenne a vércukorszintem (és az életem). De ez nem jelenti azt, hogy az étrendem rozsos kenyérből és sárgarépából kell álljon. Lehet bűnözni, sőt olykor kell is. És egy gömböcske tejszínes fagyi nem csak a lelkemet simogatja, de a vércukromat sem bántja annyira (mert zsíros, ami lassítja a benne található szénhidrát felszívódását).
Ugye, hogy ugye. :)
Hát igen... amit az egészséges hasnyálmirigy hiperextraszuper érzékenységgel magától megcsinál, azt mi cukorbetegen csak utánozni próbáljuk. Néha jól sikerül, néha rosszul, de sosem mondhatjuk, hogy meguntuk a dolgot és nem számolunk tovább...
A cukorbetegség egy olyan mindennapos, állandó munka, amiről egyszerűen lehetetlen szabadságra menni!

De... hogy sajnáljon-e bennünket bárki is azért, mert mi kimaradunk a "jóból"?
Inkább ne, mert van nagyobb bajunk is annál, mint hogy nem ehetünk meg akármit... :D
Szerintem.

Utóirat:

És amikor azt kérdezik: "Cukorbeteg vagy??? Ilyen fiatalon??? Úristeeen..."
Lehidalok.
A cukorbetegség nem egy "öreg-baj". Szívből örülnék, ha ezt mindenki elhinné és komolyan venné a vércukormérések fontosságát 50 éves kor alatt is!

Píííísz.

Üdv,
DiabGirl

1 megjegyzés:

  1. Szia! Nekem van egy 18 èves hùgom,aki 7 ève inzulinos cukorbeteg...esetleg tanàccsal tudnàl segìteni,hogy hogyan segìtsünk neki a betegsèg elfogadàsàban? Nem tudja elfogadni. :( Sok-sok problèma adòdik ebből. Pl. Nem szàmolja a mai napig a CH-ot,amit megeszik,sokszor van hypoglikèmiàja,illetve ketoacidòzis is előfordult màr. Előre is köszi :))
    Betti

    VálaszTörlés