Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2013. május 19., vasárnap

Köszönöm, nem kérek!

Bármikor bárkinek szívesen mesélek a cukorbetegségemről. Ám vannak olyan szituációk, amikor nem szeretem túlreagálni a témát.

Ha vendégségben, társaságban cukros üdítővel vagy ennivalóval kínálnak, illedelmesen csak annyit válaszolok, hogy "Köszönöm, nem kérek." :-)
Vagy: "Nem kívánom... tele vagyok... nem szeretem... már ettem..." és hasonlók. 
Akkor is, ha tényleg így van és akkor is, ha egyszerűen csak nem akarok beszélni a diabéteszről.
Többnyire rendben is van ez így. 

Inkább olyankor szoktam zavarba jönni, amikor kedves ismerőseim, barátaim kezdenek "magyarázkodni" helyettem: 
- A Niki nem eszik ilyesmit... 
- Neki nem lehet enni most...
- Ő nem kér, tudod rossz a cukra...
- Neki nem szabad, mert cukros..." eccetera. :-)
Tudom, hogy ilyenkor mindenki figyelmes akar lenni velem, de nekem ez inkább kényelmetlen mint kényelmes. Jobb szeretem, ha nem magyarázkodnak ők sem. Hiszen én sem szoktam. 
Mert nem "cukros" vagyok amúgy, hanem cukorbeteg. 
És amúgy eszek mindenfélét, csak mások a szabályok. Szigorúak. 
Számolok, tervezek, mérek, szúrok, ellenőrzök. Általában ez a sorrend. 
Nincs habzsolás.

Szóval, ha valamit nem eszek meg... azt simán csak nem kérem, köszönöm.

Persze, kicsit más a felállás rokonoknál, ünnepi ebéden vagy vacsorán. Itt azért már nem mindig elég a szimpla "Köszönöm, nem kérek!". 

Mert újabb és újabb kérdések jönnek....

"Egyél drágám, sovány vagy... Miért nem eszel belőle??... Nem ízlik valami?... Miért nem szedsz még egy tányérral?... Hogyhogy csak a saláta??... Miért nem reggelizel velünk még egyszer?... Késői -vacsoráznod kellene, nem?" ... ésatöbbi. :-D
Én pedig szívesen elmondom újra és újra, hogy
- elég volt, köszönöm, megettem a kiszámolt szénhidrátot,
- nem kérek, mert nem szeretnék a megszokottnál több inzulint adni,
- nagyon finom minden, de sajnos nekem most ennyi fért bele,
- azért eszek rizs helyett salátát, mert később desszertet is enni akarok,
- reggel 8-kor már megittam a kávémat, délig már nem csipegetek, de ti egyetek nyugodtan,
- már ettem este 6 körül, de várj, megmérem a cukrom, talán mégis szükségem lehet egy kis pótvacsira is...

Elmondom. Sokszor is. Bár néha kellemetlen így "magyarázkodni".

Dehát ki tudja, ha én nem?:-D
Nekem kell tudnom, ismernem a saját szabályaimat és úgy enni-inni, hogy aztán a vércukrom elfogadható legyen. Az én feladatom és kötelességem. Taníthatom a környezetem, de a felelősséget soha nem háríthatom senkire. Nem várhatom el senkitől, hogy helyettem gondolkodjon...

...szóval, ha akarom és jónak látom, majd mondom is.:-)

Utóirat:

Ettől függetlenül, köszönöm minden kedves ismerősömnek, rokonomnak, imádott családomnak, hogy igyekeznek a kedvemben járni. Hogy vigyáznak rám és odafigyelnek a diabéteszemre is. Nagyon hálás vagyok minden, külön nekem vásárolt light kóláért és cukor nélkül sütött süteményért!
Óriás ölelés nektek!:-)))

2 megjegyzés:

  1. Én is tapasztalom, hogy milyen nehéz ez, nekem mindig magyarázkodnom kell, hogy mit, mikor és miért nem eszem, de aztán oda sem figyelnek. Akkor meg minek kérdezik. :(

    VálaszTörlés
  2. Annyira jó olvasni, hogy más is átéli ezeket. Tényleg nagyon kényelmetlen tud lenni néha a helyzet :/

    VálaszTörlés