Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. október 10., csütörtök

InstabiL

Ma délután borzalmas utam volt a munkából hazafelé... szédültem, éhes voltam, nem kaptam levegőt... úgy éreztem megfulladok azon a vonaton. Pedig mértem cukrot indulás előtt, szóval tutira nem hypóztam. 11-el pláne nem. Mégis.... legszívesebben a szőlőcukor után nyúltam volna.
Persze az érzés maga nem idegen. A magyarázat meg tök egyszerű: 
... múlt héten a "3-asokat hirtelen 17-esek követték", most meg újra csökken az átlagérték.
Egyszer fenn, egyszer lenn... de szó szerint. Hogyan is érezhetném magam tökéletesen a bőrömben?



Múlt héten még a hypoglicemia miatt sírtam, ezen a héten már a hiperglicemia miatt ríttam.
Elképesztő, mennyi energiát emészt fel ez a variálás.......................!!!!!!
Az elmúlt négy napban egyáltalán semmi nem volt jó a magas vércukrok ellen. Ha ettem, ha nem ettem, ha lőttem, ha nem lőttem... teljesen mindegy volt, mert a szervezetem nem engedelmeskedett nekem. Mindent beleadtam, de nem ment semmi. Aggódtam, feszült voltam. Hiába akartam jól csinálni az egészet, egyszerűen nem sikerült. Jöttek a 20-as cukrok, reggel és este is... rövid időn belül urrá lett rajtam a depresszív lelkiállapot... 
... és letörtem, mint a bili füle.

Az ilyen napokat egyfajta éber kómában élem meg. Nem vagyok valami eleven. Inkább élettelen, mint egy robot. Tudom, hogy létezem, ott vagyok, csinálom, hallom, látom, de... mintha vastag üvegablakok mögül nézném a világot..... érdekes érzés. 
De az méginkább, amikor a sok magas vércukorérték után jönnek a kevésbé magasak, aztán idővel a szuperjók... és mégsem tudom mosolyogva fogadni a pozitív váltást, mert úgy megterheli a szervezetem ez az ingadozás, hogy szinte elájulok. Mint ma a vonaton hazafelé.....

Fotó INNEN
Ezt a terhet most szívesen lepasszolhatnám valaki másnak.... egy kis időre, amíg feltöltődöm. Mondjuk egy olyan embernek, aki mindig többre és nagyobbra vágyik... aki nem tud megelégedni azzal, amit adott az élet.. aki nem tiszteli a testét...
Valakinek, akinek megadatott az egészség, a testi épség, és nem tud neki örülni. Aki mindig elégedetlen... aki nem tud csak LENNI... egy ilyen embernek átadnám egy kicsit a diabétesz életem a tűvel, inzulinnal, és a felelősséggel együtt. 





Csak egy kis időre, nem örökre. 
Mert azért az életfogytig tartó cukorbetegséget soha nem kívánnám senkinek....


Utóirat:

....... uramattyám mennyivel könnyebb lenne csak simán LENNI..............
Így ahogyan írom. NAGYBETŰKKEL. 


Üdv,
DiabGirl

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy megírtad ezt a bejegyzést. "Egészséges" vagyok, de most tanultam tőled.

    VálaszTörlés