Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. november 8., péntek

TúlÉlőCucc

Táska.
Neked talán csak egy kiegészítő, nekem alapfelszerelés.
A világ minden kincséért sem indulnék útnak a túlélő szettem nélkül... 
És ehhez táska kell. Jó nagy.:)
Olyan, amivel egy támadó rablót is simán fejbe verek...

Néha elnézem a tömegközlekedő embereket, lányokat, fiúkat zsebre dugott kézzel, lazán, egy telefonnal és egy kis pénzzel utazva... és eszembe jut, amikor a diabéteszes életem előtt én is táska nélkül jártam csavarogni... 
A gimiben például nem is volt az iskolatáskámon kívül más "tartozék" rajtam.
Minek is lett volna? Csak a zebrán kellett körülnéznem, meg mondjuk röpi edzésen elhúzni a fejem a labda ütése elől. Ennyi. Túlságosan nem kellett vigyáznom magamra.
Bezzeg most. Most észnél kell lenni. Akkor is, ha leugrom a közértbe.
Egész táskakollekcióm van, de egy buli alkalmával például még így is alig tudom megálmodni, mit tegyek a retikülömbe, hogy minden fontos nálam legyen.:)

Minden vÉSZhelyzetre fel vagyok készülve. 

Ami fix: SZŐLŐCUKOR és egyéb CH.
A táskámban szőlőcukor hegyeket találsz, plusz müzlit, almát, néha kekszet is. Általában van itt víz is, vagy baracklé. Csak hogy tuti legyen a tuti.:) Biztos túlzásnak érzed ezt... én nem.
Mert mondjuk mi van ha a metró megáll az alagút mélyén...
Vagy ha két órát késik a vonat...
És ha véletlenül beragadsz egy liftbe?
Vagy csak séta közben érzed, hogy remeg a tested, és cukor kell...
Mindegyik helyzet egy saját példa, és egyáltalán nem bánom, hogy felkészültem rá! Csak az nyugtatott meg, hogy biztosan "túlélem" pár óráig...:)
Amúgy is, kiver a víz a hypoglicemiától. Tudod. Írtam már
És alacsony vércukorszint esetén néha úgy kell ennem, mint aki az életéért küzd, remegő gyomorral és kezekkel. Szó szerint tömöm magamba a cukrot...
Szóval mindig kell belőle. Jó sok.

Másodszor: INZULINOK és tűk.
Elég kellemetlen, amikor út közben realizálom az inzulinhiányt. (Mint egyszer munkaidőben.) Vagy amikor hétvégén, késő este, beadás előtt szembesülök azzal, hogy elfogyott.  
Egyébként is elég kiszolgáltatott helyzet függni egy folyékony gyógyszertől, ami nélkül nem tudok élni... de még elkeserítőbb, ha még vészhelyzetbe is kerülhetek miatta. Szóval tanultam a hibáimból, ezért igyekszem minden nap "feltankolva" útnak indulni.

Harmadszor: VÉRCUKORMÉRŐ KÉSZÜLÉK és tesztcsík.
Sokan mondják, nem szabad a vércukormérő rabjává válni, hiszen sok-sok figyelemmel enélkül is meg lehet határozni az értékeket. Igaz. Kipróbáltam. Tényleg megéri "leszokni" az állandó mérésekről. Az őrületbe is tud kergetni a folyamatos kontroll, miközben csendben elillan a nap 24 órája. Szóval én inkább befelé figyelek,  azonosítom testem vészjeleit, és cselekszem, ha kell.... az élet úgyis megy magától... :)
Persze megnyugtat, ha nálam van a kütyüm, mert így bármikor mérhetek, amikor szükségesnek érzem. Szóval kizárt, hogy otthon maradjon.

És nem árt, ha van nálam telefon, pénz, bankkártya vagy fertőtlenítő kendő is, de mindig a diab-cuccomat csekkolom először reggelente. És csak aztán minden mást.:)

Szerintem semmi sem sok. Én így érzem magam jól, biztonságban.
És ez a legfontosabb.

Utóirat:

Most jut eszembe, hogy a felszerelésem mégsem annyira tökély, mert a Glukagon injekció sosincs nálam kéznél, azt a hűtőszekrényben tartom...

üdv,
DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése