Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2013. december 19., csütörtök

LondON

Múlt héten elszöktem Angliába. 
És az elmúlt hetek után nagyon is jól esett ez a környezetváltozás.
Igaz, végig zuhogott az eső és színeket sem láttam, de felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.:)

Mert hát...

Először is, férjhez ment a legjobb barátnőm. Nincs is annál szebb érzés, mint amikor boldognak látjuk a szeretteinket... és én Őt bizony nagyon boldognak látom.:) 
Az angol templomi szertartás megható volt, de ugyanakkor nagyon vicces is. Talán nem hiszed, de a pap annyira jófej volt, hogy néha hangosan felkacagtam a beszéde közben.:) 
Gondoltam is magamban... ha ilyen laza szertartásaink lennének nekünk is itthon, tutira minden héten templomba járnék.:D 
Szuper volt. 
Igaz, az esküvőt követő állófogadás csak délután 5-ig tartott, de amíg az angol család tagjai a tejes teájukat iszogatták, mi magyarok bizony azért lezúztunk néhány pálinkát.:) És 5-kor nem hazaindultunk... hogyisne. Este együtt vacsoráztunk egy nagyon hangulatos kis pubban és persze hörpintettünk még néhány pohár sört meg bort.:D
Csak hogy ne legyen hiányérzetünk. Mert hát... azért megdöbbentő volt... egy esküvő zene és menyasszonyi tánc nélkül? Részeg násznagyok és apósok nélkül? Töltött káposzta és húsleves nélkül? Hajnalig tartó mulatozás nélkül?
Bizony enélkül... de természetesen nagyon jól éreztük magunkat! :))) 

Másnap meg bementünk Londonba, kicsit kirándulni. Először jártam ott, és egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek képzeltem... 
persze azért izgalmas volt látni mindazt, ami előtte csak filmekben és képeslapokon köszönt vissza.:) Például a magas, piros buszokat, a Big Bent, a Tower Bridge-t, az Oxfort Street-et.. vagy a Trafalgar Square-t. Utazni a sok metróvonalon, látni a város éjszakai fényeit a London Eye-ról, elázni a szakadó esőben, vagy megenni egy jóóóóó Fich&Chips-et.... 
tényleg felejthetetlen élmény marad.:)

Mindeközben a vércukrom is stabil volt. No, nem a legszuperebb tartományban, de legalább stabil volt... az egy órás időeltolódás, a sok séta, az elcsúszott ebéd, és a nagy vacsorák alatt is hoztam a 80%-ot.:)
Persze mindent meg is tettem érte... például lőttem gyors hatásút az egyik metrómegállóban, és mértem vércukrot a múzeumban is... :D

Azért a hosszú hétvége utolsó napján volt egy nagyobb pánik rohamom a hotelben...
Tanulságos sztori, úgyhogy elmesélem.
8-kor ébredtünk, felöltöztünk és lementünk reggelizni. 4,1 mmol/l-el keltem, úgyhogy előtte ettem egy müzlit is, így 9,3-mal kezdtem enni.
Elfogyasztottam a kis pirítósomat, meg a két főtt tojást, ittam tejeskávét is, majd visszamentem a szobába, beadni hozzá a gyors hatású inzulint. Igen ám, de a cukrom megint 4 mmol/l-re csökkent, úgyhogy végül nem cuccot lőttem, hanem nyugiban bekaptam pár szőlőcukrot. Aztán beadtam a reggeli bázist. 17 egységet.
És akkor... mint akit elvágtak. Hirtelen nem emlékeztem, hogy reggeli előtt adtam-e már magamnak bázist? És akkor most duplán adtam?? És ha ettől zuhant vissza a cukrom 4-re?? Elkezdtem sírni, annyira pánikba estem.......
Közben mutattam a páromnak, hogy hol a Glukagon, és ha kell, ne felejtse el beadni........ Szétestem pillanatok alatt.
Aztán vártam... mértem 20 percenként. 
Végül kiderült, hogy nem adtam kétszer a bázist, mert az ebédet már 16,0-al kezdtem.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer imádkozni fogok ezért......... :D

Azóta minden reggel hangosan kimondom, ha "Beadtam a bázist.", így talán jobban tudatosul a rutin. :)
Tanulság? FIGYELJ ODA ARRA, AMIT CSINÁLSZ. :)))

Szóval.... újra itt vagyok, újult erővel, több ambícióval és sokkal motiváltabban folytatom az utam e világban. Hidd el, ehhez szükségem volt a depire, a pihenésre, az utazásra, és a magányra is... kellett minden, hogy a cukorbetegséget továbbra is méltósággal viselhessem!

Utóirat:

Köszi a türelmet NEktek!:)

üdv
DiabGirl




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése