Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. április 4., péntek

InzuliN 2.

Az inzulingyártás alapjául évtizedekig az InzuliN 1. című bejegyzésemben már említett kutató orvos, F. Banting eljárása szolgált. 

Az inzulint korábban sertés, illetve szarvasmarha hasnyálmirigyéből vonták ki. Az állatok levágását követően a hasnyálmirigyet azonnal lefagyasztották, darabolták, és savanyú közegben alkoholos kivonatot készítettek. Semlegesítés után eltávolították a kicsapódó fehérjéket, az alkoholt és a zsírokat, végül a kapott oldatból konyhasó hozzáadásakor az inzulin is kicsapódott. Az így nyert készítmény 80–90 százalék kristályos inzulint tartalmaz. Ez a készítmény volt a klasszikus gyors hatású inzulin. 

Habár a sertés-, illetve szarvasmarha-hasnyálmirigyből előállított inzulin sok ember életét megmentette, az állati eredetű szennyezőanyagok egyeseknél súlyos allergiás reakciót váltottak ki. És nehézséget okozott a gyors hatású inzulinnal az étkezések utáni és az étkezések közti egyenletes vércukorszint biztosítása is. Így aztán a jobb készítmények előállítása érdekében tovább folytak az inzulinnal kapcsolatos kutatások.
1967-ben aztán sikerült végre azonosítani a humán inzulin génjét és ezt követően a hetvenes évektől kiterjedt kutatás indult az inzulin sejtszintű hatásainak tisztázására. 

1978-ban sikerült először szintetikusan előállítani azt az inzulintípust, amely teljes mértékben megegyezett az emberi inzulin szerkezetével. Ezeket humán inzulinoknak nevezték el, és 1982-ben kezdték el a forgalmazásukat. 

A kutatók ezt követően olyan inzulinok kifejlesztését kezdték meg, amelyeknek egyik típusa gyorsabb hatáskezdetű és hatáserősségű, mint a humán, rövid hatású inzuliné, míg a másik típus hatása még a humán, hosszú hatású inzulinokénál is hosszabb és egyenletesebb, ezeket inzulin analógoknak nevezték el. 

A két inzulintípus főbb jellemzői és különbségei
Hagyományos (humán) inzulinok
Modern inzulin(analóg)ok
Fő típusok a hatás időtartama szerint
  • Rövid hatású (étkezési) humán inzulinok: hatásuk 15–30 perc után kezdődik, amely a beadást követő 1–3 óra között a legerősebb és 5–7 óra múlva szűnik meg a dózistól függően
  • Közepes hatástartamú humán (bázis) inzulinok: hatásuk 1–2 óra után kezdődik, amely a beadást követően 4 és 10 óra között a legerősebb és 10–16 órán át tapasztalható dózistól függően
  • Gyors hatású (étkezési) modern inzulin(analóg)ok: hatáskezdetük 5–10 perc, a hatás csúcsa 1–1,5 óránál van és hatástartamuk 2,5–4 óra dózistól függően
  • Hosszú hatású modern bázis-inzulin(analóg)ok:
    elhúzódó, akár 24 órás hatástartamú inzulinkészítmények inzulindózistól függően
Kötöttségek
Beadásának, illetve az étkezések időpontjának, szénhidráttartalmának mennyisége kötött, attól nem ajánlott eltérni
Beadásának, illetve az étkezések időpontjának, szénhidráttartalmának mennyisége kevésbé kötött, azonban az életvitelhez jobban alkalmazkodó, „rugalmasabb” kezelési mód több ismeretet és jobb beteg-együttműködést igényel
Hipoglikémia kockázata
Nagyobb, mint a modern inzulin(analóg)oknál
Kisebb: ritkábban fordul elő a súlyos és az éjszakai kórosan alacsony vércukorszint, valamint kisebb a nappali vércukorszint-ingadozás mértéke is
Testsúlynövekedés kockázata
Nagyobb: használatuknál az inzulinadások közötti ún. köztes kis étkezésekre is szükség van annak érdekében, hogy ne legyen túl alacsony a vércukorszint 3 órával az inzulinbeadás után
Kisebb: használatuk során a kötelező köztes kis étkezésekre nincs szükség
 www.diabetes.hu
A mai inzulinkészítményeket nagyrészt bőr alá adott injekció formájában juttatjuk a szervezetbe. A patronba töltött inzulinkészítményeket inzulinadagolóba, „pen”-be helyezve, vékony, bőr alá történő beadáshoz rendszeresített injekciós tű felhelyezésével tudjuk használni, de vannak előretöltött adagolóban forgalomba hozott készítmények is. Az inzulin felszívódása a beadás helyétől, az adott betegtől, számos külső tényezőtől függ. A has bőre alá adva érhető el az inzulin leggyorsabb és legegyenletesebb felszívódása, míg a felkarba, combba adva lassabb a folyamat.


Velem gyakran előfordul, hogy a gyors hatású inzulin beadását követően AZONNAL úgy érzem, hogy az egész testem átjárja a jótékony inzulin... bizseregni kezd a vérem és hirtelen minden porcikám a vércukorszintemre koncentrál. :)
Vicces, nem?
Persze tudom, hogy ez csak az elmém játéka... hiszen az inzulinok felszívódása egyáltalán nem ennyire gyors folyamat. Van ami legfeljebb 10 perc alatt, de van ami csak fél óra múlva fejti ki hatását... van belőle gyorsabb és lassabb hatású... s mindezt ma úgy kombinálhatjuk, ahogy tényleg a legjobb nekünk.


Én kezdetben Humulin N-t és Humalogot lőttem, most Lantus bázis és Apidra gyors hatású inzulinokat használok. Előbbit a combomba, utóbbit a felkarba lövöm (mert a hasam már sajnos korábban túlterheltem vele).
Mindig odafigyelek arra, hogy a bázist +/- fél órás eltéréssel, de közel pontosan adjam reggelente, és hogy a gyors hatású inzulint csak maximum 4 óránként lőjem be magamnak, hiszen a gyakori inzulinadás/korrigálás hatása idővel sokszorozódik, ami súlyos hipoglikémiához vezethet. (!) 

Szóval egy napom most így néz ki inzulin-ügyileg:
-reggel 8:00-kor 15 egység Lantus és 3-4 egység Apidra a reggelihez
-délben 5-6 egység Apidra az ebédhez
-este 17:00 és 18:00 között pedig 4-5 egység Apidrát adok a vacsorámhoz.
És mindezt egy körülbelül 125-150 g CH-s diétához állítottuk be.
Az étkezéseim mindig tartalmaznak gyorsabb és lassabb felszívódású szénhidrátokat is. Szerintem ezzel a trükkel lehet leginkább segíteni az inzulin munkáját. :)
Ennyi. 
Csak akkor kombinálok, machinálok, variálok, ha nagyon muszáj.
Mert így van a lehető legnagyobb esélyem egy kiegyensúlyozott, stabil vércukor anyagcsere elérésére.;)

Utóirat 1: 
Felettébb érdekes dolog, hogy tavaly ilyenkor még legalább 23-25 egység Lantust adtam megbontva, reggel és este. Ez ma már "csak" 15 egység reggel..... 
Fogalmam sincs, hogy ez miért van, de elképesztő, nem? :)

Utóirat 2:
Az inzulinkészítmények hatáserősségét a felfedezés után egységben adták meg, s ez mindmáig így van. Először a biológiai hatása alapján határozták meg az egység fogalmát, éhező nyulakban a vércukorcsökkenést mérték. A későbbiekben kémiai módszerekkel a készítmények nitrogén tartalmát mérték. A napjainkban is alkalmazott, nagyon pontos immunmeghatározást 1959-ben fejlesztették ki. Egy nemzetközi egység (NE) világszerte 36 mikrogramm inzulinnak felel meg.

üdv
DiabGirl

A bejegyzés összeállításához használt források: 
http://www.macosz.hu/insulin-inzulin.html  
&  http://www.diabetes.hu/cikkek/diabetes/0901/az-inzulingyartas-tortenete&nofb=true   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése