Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. június 9., hétfő

ReSet

Én hiszek abban, hogy figyelemmel és életmódváltással rengeteget segíthetünk szervezetünk  regenerálódásában. Gondolok itt például a mozgásra, vitaminokra, minőségi étkezésre, és cukorbetegként természetesen a folyamatos önkontrollra is. Minden döntés kérdése.
Elfogadjuk az életünket, vagy sem?
Jól akarunk élni, vagy rosszul?
Akarunk-e élni egyáltalán?
Tudunk-e hálát adni mindazért, ami körülvesz bennünket?
Nos, egyáltalán nem mindegy, hogyan felelsz ezekre a kérdésekre. Baromi fontos a jó szemléletmód.
Sablon szövegnek tűnik, igen. De ez az igazság.

Én hosszú utat tettem meg a felismerésig.

Sokat írtam már arról, hogy az elmúlt években hogyan változott a cukorbetegséghez való hozzáállásom. Megéltem minden fázisát (azt hiszem) a tagadástól az elfogadásig. Így, amikor azt vallom, hogy MÉRÉSEKKEL, ÖNKONTROLLAL, DIÉTÁVAL, KITARTÁSSAL ÉS POZITÍV HOZZÁÁLLÁSSAL IGENIS KÉZBEN TARTHATÓ EZ AZ ÁLLAPOT, akkor tudom miről beszélek.
Minden eddigi ellenkezés, magyarázat, hitetlenség, negatív gondolat csakis kifogások hada volt. Hogy miért NEM akarom ezt csinálni. Tagadtam a kötelességet, a felelősséget, homokba dugtam a fejem minden egyes alkalommal, amikor nem vettem tudomást a diabétesz létezéséről. Amikor nem jártam orvoshoz, nem fogadtam meg a tanácsokat, tiltakoztam a szabályok ellen, túlzásba vittem a diétákat, mindent a magam által gyártott félelmeimre fogtam, és tulajdonképpen tojtam az egészre.
Ez volt az én rossz hozzáállásom.
 Aztán megnyomtam egy Reset gombot az agyamban.
Nem csak azért, mert
-hirtelen nagyon hálás lettem azért, hogy nincsenek szövődményeim;
-megértettem, hogy minden "diétás szabály" az én érdekemet szolgálja;
-eszembe jutott, hogy egyszer gyereket szeretnék szülni, amihez nélkülözhetetlen lesz a cukorbetegség kontrollja;
hanem, mert teljesen egyértelművé vált, hogy mindaddig, amíg ezzel az életfeladatommal nem nézek szembe, amíg nem vállalom fel cukorbeteg önmagam (is), addig nem lehetek boldog ember. Sem a magánéletben,  sem a munkában.
Így léptem az önismeret hosszú "útjára".
Így fordultam az alternatív gyógymódok felé.
Ezért indult a blog is. :)
Elfogadom az életem.
Szeretek boldogan és jól élni.
Akarok élni.
Ismerem a hibáimat, tudom, miben kell fejlődnöm, ezért hálás vagyok mindazért, amit az élettől kaptam/kapok.
És hálás mindazért, ami most körülvesz engem.
Az élet egyébként is csak annyi terhet tesz a vállamra, amennyit elbírok.
Hogy a viharba ne viselném hát méltósággal a diabéteszt is? ;)
Szerintem ez a jó hozzáállás.

Szóval, ha eddig nem tetted, most nyomj  egy Reset-et, frissítsd a memóriát.
És szeress élni! :)

Utóirat:

Abszolút egészséges életet élünk. Egészségesebbet, mint egészséges társaink. Tehát mi következik ebből?
AZ ÖRÖK FIATALSÁG. :)
Lehet, hogy szeretem a cukorbetegségem?? :)))

üdv,

DiabGirl



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése