Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2014. július 22., kedd

ÉhOmi VérVétel

Csak 5 üvegcse vérecske a teljes profilhoz, és egy rapid' EKG. :-D Így indult a ma reggel. Éhgyomorra..

Aztán ennek kapcsán felmerült a kérdés: mégis ki és hogyan eszik/ehet vagy nem eszik/ehet a vérvételek előtt...
Nos, szerintem kinek és mit javasol az orvosa. :-)

Jómagam többnyire "sima" vérvételre járok. És mivel ez esetben semmi jelentősége az evésnek, általában csak munka után ugrom be az ápoló angyalkákhoz egy szurira. Kényelmes, gyors és praktikus. De az is előfordul, hogy a dokim szükségesnek látja a teljes vérképem ellenőrzését, mint ahogyan most is (gondolom a legutóbbi horror magas hemoglobinom miatt...) és ezt egy reggeli éhes pocakra kéri. 
Nem vagyok orvos, bizonyára van ennek is jelentősége. 
De nekem aztán egyébként is pontosan mindegy, hogy ennem kell előtte vagy sem. A fontos kizárólag az, hogy elég korai időpontot kapjak egy éhomi'ra a kórházban. Például nem árt, ha legkésőbb 8-kor megcsapolnak. :-)

Nem tudom, ki és hogy van vele, de én nem akkor eszek először, amikor felébredek. Ha belegondolsz, ez lehetne hajnali 6 óra, vagy éppen délelőtt 11 is. Attól függően, ki és mit csinált előző éjjel... :-D
Nekem jól bevált szokásom 8-kor reggelizni, 12-kor ebédelni és 17 körül vacsorázni. Így az sem zavar be, ha egy évben egyszer korán reggel a kórház váróban kell ülnöm korgó gyomorral..
Ritkán robbantom szét étkezésem eme rendszerét.
Mert az én életembe ez pontosan így illik bele. 
Kinek hogy...

Ha az orvosod ismer, tudja, hol dolgozol, mit csinálsz, tisztában van a napi rutinoddal, akkor ehhez igazítva fog vérvételre küldeni. Ha meg nem az orvosod küld el vérvételre, hát alakítsd Te úgy a programod, hogy az mindig jókor és időben beleférjen az életedbe. Jobbat nem tudok. :-)
Egyébként amíg nem hivatali munkakörben dolgoztam, hanem például a vendéglátásban éjszaka, természetesen az én kottám is más volt. Nem adtam alább a rendszeres evésből, de nyilván sokkal-sokkal nehezebb volt a kivitelezés. Még a vérvételt is körülményesebb volt megoldanom, mert volt úgy, hogy egy fesztiválos munkahét után hajnal 6-kor estem haza, és már mentem is a kórházba, hogy 7-kor megszúrjanak. Naná, hogy ettem előtte. 12 órás műszak után? Hogy a fenébe ne... de nem is volt lelkiismeret furdalásom miatta. Megpróbáltam megoldani, de nem sikerült. Ennyi. Emiatt azért nem rágtam le a 10 körmöm. De ettől függetlenül mindig igyekeztem alkalmazkodni ezekhez a rituálékhoz. Hiszen az én érdekem, akárhonnan nézzük.
Most persze könnyű a dolgom, az irodában ülve, nyugiban... sőt, rövid időn belül közös rutinná vált az a bizonyos ebéd is, pontosan délben... mert a munkatársaim most már szinte éppen akkor éhesek, amikor én. :-D 
Tutijó érzés. ;-)

Szóval stabilabbak, kiszámíthatóbbak a vércukorértékeim, mint eddig valaha. Ráadásul mindig jóllakott vagyok és elégedett, mint egy békés kisbaba. :-) Kell ennél több a jó közérzethez? :-D

Ajánlom. Mármint a rendszerességet. Mindig. Mindenkinek.
Akkor is, ha eladó vagy. Akkor is, ha tanár. Akkor is, ha bármi is.:-)
Így biztosan semmi sem tud kizökkenteni a biztonságos napi rutinból. Még egy éhomi' vérvétel sem.

De ha mégis.. hát megoldod. ;-)

Utóirat:

Meg aztán,  snowboardoztam 3000 méteren mérővel és szőlőcukorral a zsebemben.. álltam modellként a színpadon élő műsorban.. napoztam Ibizán 35 fokban, rettegve attól, hogy felfő az inzulinom.. vezettem autót órákig pihenő nélkül.. és még buliztam is régen, mint egy őrült, vércukorkontroll nélkül.
Annyi mindent csináltam már cukorbetegen, hogy szégyen lenne leblokkolni egy ilyen kis reggeli semmiségtől. Nem igaz? :-DD

üdv
DiabGirl

1 megjegyzés: