Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. július 29., kedd

KontRoll

Kontrollon jártam ismét. Megvolt a szokásos vizit: a vércukormérő ellenőrzése.. az étkezések csekkolása.. és a doki a laboromra is bólintott egyet. De ennyi, s mindez belefért 8 percbe. 
Ja, kértem Lantushoz receptet. +1 perc.

Az utóbbi egy évben, mióta komolyabban foglalkozom a cukorbetegségemmel, és minden oldaláról igyekszem megközelíteni ezt az állapotot, mintha alul értékelném a saját orvosom hozzáállását.. Eddig sokkal motiváltabbnak láttam, segítőkészebbnek, és például a pumpás dologról is többet beszélgettünk. Mostanában inkább rutinszerűen zajlanak a kontrolljaim. Napló, vc mérő, labor, recept? hello.
És őszintén szólva, kicsit csalódott vagyok emiatt.
Mert láthatja, hogy nagyon igyekszem. Ezt a korábbi  értékeim bizonyítják is.
De régen sem dicsért meg. Soha nem vette észre, mennyi munkát nyomok a jobb hemoglobinokért... a bázis inzulin radikális csökkenéséről már nem is beszélve.
... pedig úgy hiányzott egy kis elismerés!

Persze, májusban, mikor kiderült, milyen horror lett az átlagértékem, jött az "ejnye". Meg a "de mégis hogyan jutott el idáig?". Sa-töb-bi. Most meg rendesen olyan csúnyán nézett rám, hogy elszégyelltem magam. Mert nem látta a szép egyjegyű számokat a naplómban. 
Valóban nincsenek 5-ös értékeim... MÉG!!! Viszont 20-as se. :-) Szóval lassan, de biztosan haladok a jó értékek felé. Én tudom. Meg azt is, mennyit dolgozom rajta. 

A frontokat, betegséget, stresszt meg se kérdezte. Én meg nem mondom el, mert mindig az van, hogy "kifogásokat" keresni könnyű. Háááát...
Bizonyára sokkal jobban is csinálhatnám.
Bizonyára mások sokkal jobban csinálják nálam.
Bizonyára bizonyára.

De én, én vagyok.
Az én életem az enyém.
Szóval kár másokhoz mérni a tudásom és tenni akarásom. Mert mások életéhez nem hasonlítható. És mások élete sem hasonlítható az enyémhez.

Szerintem.

weheartit.com
Utóirat:
Bár én még így is borzasztó hálás vagyok a diabetológiámnak, mert bármi kell, a segítségemre sietnek. Mindig van inzulinom, tesztcsíkom, tollam, és időpontom egy következő randevúra...
És persze nekik is lehetnek rosszabb napjaik. :-)

Végül is minden rajtunk múlik. 


üdv
DiabGirl

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Sajna az en dokim is ilyen, soooooot. Leorditja a fejemet ha rossz az ertekem es szerinte normalis ha sok hypom van es azzal leviszem az atlagomat....szoval lejaratta magat mint doki....
    Elsosorban magadnak kell csinald mindet, nem a doki elismereseert, hanem MAGADNAK;) TE erezd jol magad, elvegre a te egeszsegedrol van szo. Hajra, HAjra, megy ez.

    VálaszTörlés