Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. szeptember 24., szerda

SzőlőcukorNélkül

A héten másodszor indultam át szőlőcukor nélkül ebédelni a szomszéd menzára... És olyan büszke vagyok magamra. :-D
Természetesen először leizzadtam, hogy most mi lesz velem, és úristen... aztán meg hirtelen olyan magabiztosság fogott el, hogy tyűha. :-) 
Nem tudom honnan jött, de jött, az a lényeg. :-)

Fura dolog ez. Átszaladni a boltba.. elugrani ebédelni.. kimenni a városba egy fagyiért.. bemenni a postára reggel.. tök egyszerű dolgok. Tulajdonképpen nekem is. 
Csak előtte nem árt vércukrot mérnem, vagy enni valamit, ha szükséges. :-D
Szóval kontroll.

Az elmúlt fél évben mindig nagyon megterveztem ezeket az apró szösszeneteket is. Mindent percről percre. Fárasztó volt.. nagyon.. de nem tudtam mást csinálni, hiszen állandóan rosszul éreztem magam a "csere"inzulintól és éhes is voltam. ÉS még így sem éreztem magam biztonságban soha. Folyton rettegtem a hypo-tól, meg hogy majd épp sorban állás alatt esek össze. Ilyen hülyeségek.

Nehéz ezt az embernek kezelnie. Mármint a magabiztosságot cukorbetegen. Az sem jó, ha túl lazák vagyunk, és az sem ha túl görcsösek. Tudom, én mindkettőt megél(t)em. :-)
Nagyon sok idő, vércukormérés, stabilitás szükséges ahhoz, hogy valaki ne függjön a műszereitől. Hogy felismerje, ha baj van, és azt is, ha nincs. Szerintem.
Én például nagyon sokat koncentráltam, figyeltem, hogy például meg tudjam különböztetni az éhséget a hipóérzettől.. És még mindig sokat koncentrálok. 

De úgy hiszem, megéri.

Ismerek egy lányt, aki bár 1-es cukis, lazán búvárkodik is, ha kedve szottyan. Sőt, sárkány-repül, meg minden agyrém. :-D Azt hiszem, ő eléggé magabiztos. :-)

Talán eljön a nap, amikor végre én is tizedpontosan meg tudom saccolni az aktuális vércukorértékemet. Mindenesetre a vércukormérő a legjobb barátom. És a táskába rejtett szőlőcukor is.:-)

A lényeg, hogy ne legyen "cukorbeteg tudatom".
Ez fontos.
Kezelni, ha túl sokat foglalkozok a témával.
Magammal.
A vércukrommal.

De meg kell találni az egyensúlyt. 
Mindig dolgozom rajta. :-)
Mert, nem vagyok beteg, csak kissé fegyelmezett az életem. :-)))
Ennyi.

Úgyhogy igyekszem nem parázni, ha a szőlőcukrom véletlenül kicsúszik az 1 méteres vonzáskörzetemből. :-)

Utóirat:

Bár mostanában elég magasak az értékeim. 
Szóval annyira nincs okom félni a hypo-s rosszulléttől. :-D

üdv
DiabGirl


2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó a blog, régóta olvasom már rendszeresen, gratulálok hozzá. De amit a diab-kezelőorvosok nem tudnak biztosítani, az a pszichés teher feloldása. Sajnos ez egy olyan betegség, ahol mindig 100%-osan ott kell lenni fejben, és vannak napok amikor túlcsordul a pohár, az állandó figyelem, a cukor felügyelet okozta stressz, hát lehet jobb lenne, ha fele ennyit foglalkoznánk vele? De akkor a testünk érzi meg. Bizony úgy érezhetjük, hogy az állandó félelem befolyásol minket döntéseinkben, így életünkben...
    Na! Igazából azért írtam, hogy megkérdezzem, hogy fel lehet venni veled a kapcsolatot? És most itt az e-mail címed érdekelne, hogy meg adnád?
    Üdvözlettel: Egy diab sorstárs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sorstársam :)
      Facebookon keress rám, írj bármikor.
      És nemsokára lesz email címem is. :)
      üdv

      Törlés