Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2014. augusztus 11., hétfő

MonoPoly

Az a furcsa, csillapíthatatlan étvágy ... Tudod, amikor eszel, eszel, és még mindig gyengének érzed magad. És persze nem az óriási étvágyad miatt. Hanem, mert csökken... csökken... csökkennek a mmol-ok. Brutális.
Nem tudom utoljára mikor ettem az "életemért"... :-D
Hál'istennek. Az borzasztó érzés.
Viszont ma délután... úgy éltem meg a kissé alacsony vércukromat, mintha nullán lettem volna.

Sziporkáztam egész nap. Jól ébredtem, finomat ebédeltem, jók voltak a VC értékek... nagyjából túléltem a múlt heti frontokat is, kezdem megtalálni a stabilitást, és jól megy a diéta is. Meg a CH számolgatás... nem is kívántam ennél többet.:-)
Aztán hazaindultam a munkából, és hirtelen elfogott egy enyhe hypoérzés. Tényleg váratlan volt. Épp a villamoson álltam, nem is tudtam hol megmérni "magam".
Szóval csak figyeltem és vártam. 
Hőség volt, meg közeledett már a vacsi ideje is, gondoltam, biztos csak simán fáradt vagyok és éhes. Vártam. De a félelmeim nem hagytak nyugton, egyszerűen úgy éreztem ennem kell.
Úgyhogy benyomtam egy szelet müzlit. De semmi sem változott.
Aztán  egyszer csak szőlőcukrok kerültek elő a táskámból.
(Naná, hogy túl akarok élni. :-D )
El is majszoltam hármat hazáig...

Miután leszálltam a viliről és levegőt is kaptam, már jobb lett a helyzet. De természetesen hazaérve első dolgom volt csekkolni, hogy mi történhetett velem út közben. 
Nos.. nem tévedtem sokat. A csipegetések után végül 10,1-nél állt meg a történet. Bravo Niki.
Csak az a fránya éhségérzet. Na az nem múlt el.

Kénytelen voltam hát hamarabb vacsorázni, mint szoktam, pedig már közelében sem voltam az alacsony vércukroknak... ettem 10 dkg pékárut. Azzal mindig telítődöm. De hiszed vagy sem, éhes maradtam.
Ilyenkor általában leülök megnyugodni. És 10x felteszem magamnak a szokásos kérdéseimet: Valóban rosszul vagy? Valóban éhes vagy? Esetleg félsz? 
Ez fontos, mert hajlamos vagyok gyengeségérzet esetén nem beadni a szükséges gyors hatásút, mondván, nem szabad, mert hypozok...... :-D
Így volt most is. Elhúztam amennyire tudtam...
És közben mértem.
17:43-kor 10,2 mmol/l
18:44-kor 14,8 mmol/l (Istenkém milyen jó lenne ilyenkor egy Dexcom, hogy kényelmesen nézhessem a vércukraim alakulását, mint egy némafilmet, hangok, vér és lándzsák nélkül.... - lábjegyzet :-D)
A 19:16-kor mért 17,3-as érték aztán meggyőzött az esetleges gyors hatású inzulin szükségességéről.
És az éhségérzet is elmúlt.
Megint bebizonyosodott, hogy a vércukormérőnek van igaza. De mit tegyek, ha annyira mást érzek???
Egyszerű. Adjam be az inzulint. :-D

Tanulság? KONTROLL. És ne engedj a félelmeidnek!

fotó:Instagram

Utóirat:

Azért néha eltöprengek ezen az egész feladaton. 
Mármint.... amit a diabétesz jelent nap, mint nap...
Örökös szabályok, találós kérdések, rejtvények, kérdezz-felelek... játék az egész? Ahol kimaradhatsz egy körből, ahol nyerhetsz és veszíthetsz... ahol mindig résen kell lenned. Ahol mindig észnél kell lenned. Érdekes és izgalmas, nem? :-D 
A Monopoly-tól jobb hasonlat nekem sem jutna eszembe...



Bár ma inkább Barbie babáztam volna. Úgy emlékszem, az pihentetőbb.

üdv,
DiabGirl

5 megjegyzés:

  1. Niki !
    10,2 es vc-re betolsz 10dkg pékárút, inzulin nélkül????????? Csodálkozol a 17,3-as vc-n??
    A 10,2re eleve 1E-gel megemelve azonnal be kellet volna adni a bólus!!!!!!!!!
    Üdv:
    Sándor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sándor,
      természetesen nem csodálkoztam a magas vércukron, sőt, vártam nagyon, hiszen így megint bebizonyosodott, hogy a mérőmnek volt igaza és nem nekem. Ez megnyugtat.:) Mert eztán kevésbé adok teret a félelmeimnek.
      De ezért leszidni szerintem nem lenne szabad. Azt csakis én tudom, mennyire rosszul éreztem magam 10,2-nél, és ok nélkül... úgyhogy engedd meg nekem néha eme bizonytalanságot.
      Tudom, hogy be kellett volna adni....
      üdv
      Niki

      Törlés
  2. Kedves Sándor!
    Vannak olyan helyzetek, amikor gyengének érzed magad, mintha hypoznál, pedig a vércukrod magasabb is, mint kéne. És ilyenkor jönnek elő a félelmek. Tényleg kívülállóként logikus lenne beadni a bólust, de nem mindenki mellett állnak ott, hogy összekaparják a földről egy rosszullét után, és sajnos ez torzítja a tudatunkat, a döntéseinkre hatással vannak ezek a dolgok.
    Van, hogy nem meri beadni az ember, megértem :/

    VálaszTörlés
  3. Kedves Niiki !

    Igazad van és jól csináltad, csak soha ne félj!

    Nyugodj meg, tudd, hogy magabiztos vagy és ez jó !

    Üdv. Sorstárs
    .

    VálaszTörlés
  4. Üdv. Sorstárs és Tisztelőd.

    VálaszTörlés