Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2014. szeptember 27., szombat

Túl?Élni?

Nyáron befészkelődött az agyamba egy gondolat, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Miközben számoltam a szénhidrátokat, a gyorshatású inzulin maximális hatóidejét, miközben figyeltem a séta vércukorcsökkentő hatását, miközben paráztam a nagy hőségtől, hogy időben felismerjem benne a lehetséges hypókat... feltettem a kérdést magamnak:
Most akkor élek épp, vagy túlélek?
Talán nem mindegy.

Van a blogolásnak egy már-már veszélyes mellékhatása. A "túlpörgés". :-)
Megszállottan írni, tanulni, kutatni egy számodra érdekes és aktuális kérdésről nagyon jó érzés. Nyilván, hiszen azért csinálod. De ez csak addig működik, míg túlzásba nem esel.
Fashionbloggerként fennáll a bóltkórosság veszélye, gasztrobloggerként esetleg éjjel-nappal ég a sütőd... de a cukorbetegség... na ez egy olyan téma, ami annyira komplex, hogy bekattanhat az ember. 
Talán így jártam.


Mondják, hogy a diabétesz jó kis táptalaja lehet a betegségtudat kialakulásának. Szerintem igaz. Hogy miért? Mert kezelni kell. Minden nap. Többször is.

A gond az volt, hogy én már túl sokat foglalkoztam magammal, a testemmel, az egészségemmel, sőt, minden nap arra törekedtem, hogy ne legyek beteg. Hogy tökéletes legyen az anyagcserém. Hogy elmondhassam neked is, mennyire jól lehet ezt csinálni. Most már tudom, hogy ez lehetetlen vállalkozás. :-)
Nem kizárt, hogy ennek (is) köszönhető az a májusi 10-es hemoglobin. Nem tudom. 
Csak azt, hogy változtatnom kellett.

Számtalan fórumot, könyvet olvasok a diebéteszről. Igyekszem mindenben naprakész lenni, legyen szó kutatásokról, csodanövényekről, gyógymódokról, orvosokról... stb. Mindamellett, hogy aktuális témákat, hasznos kérdéseket boncolgatok, próbálok valamilyen pozitív példamutatással is szolgálni neked, ami nem olyan egyszerű. Főleg, ha az én kis csetlő-botló világomon keresztül mutatom ezt meg...
Nagyon nagy felelősség.
Tisztában vagyok vele, hogy totálisan nem tökéletes, ahogyan kezelem a cukorbetegségemet. Néha jobban megy, néha rosszabbul, miközben igyekszik az ember. Tényleg. Minden nap.
Viszont én már átléptem egy görcsös határt.. pontos mérések, időben evés.. korrigálás, tervezés, számolás... 
Jééééééééééééééézusom mit művelek?Gondoltam.

Miért kattogok ennyie, hogy jó legyen, hogy jót írjak, hogy rendesen csináljam...nem értem mit görcsölök? Miért túlélni akarok? Miért nem ÉLNI? Úgy, ahogyan régebben is tettem... betegségtudat nélkül.

Úgyhogy veszek egy mély levegőt.....................................................................

Mert hát persze, hogy csinálni kell. Reggeltől estig.  Ez nem kérdés.
De NEM A TÚLÉLÉS A CÉL.

Az ÉLET A CÉL.

Újabb ReSet

Utóirat: Közben megjelent egy cikk velem a NapiBio-n. Ajánlom figyelmedbe. :-)

üdv,
DiabGirl

1 megjegyzés:

  1. Én köszönöm,hogy ITT vagy(nekem)az ÉLETBEN!!!!Én csak mint egy diabos gyerek anyukája vagyok itt,és kattogok-talán még Te is hallod-de csak azért tudok így kattogni,mert van,aki életvezetést mutat,lehetőségeket mutat és optimizmust sugall.Szerintem nem akkora felelőség ez leírni mit hogyan élsz meg,mert mindenki eldöntheti,hogy ez mennyire lehet igaz saját magára!És gratulálok a cikkhez!Én azt is olvasom!!!!

    VálaszTörlés