Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

2016. március 18., péntek

RosszProfilOk

Nem csak akkor lehet rossz cukorprofilt csinálni,
- ha nem igényelsz semmilyen támogatást vagy segítséget az orvosodtól,
- ha rosszul csinálod a diétát, kvázi egy napodban több a csokoládé, mint a brokkoli (oké, egy-egy nap belefér),
- ha többnyire csak megtippeled a szénhidrátok értékét, de semmi esetre sem veszed a fáradságot arra, hogy legalább egyszer életedben lemérd azt, amit eszel (pedig mennyivel egyszerűbb tudni, mit és mennyit eszel),
- ha nem adod be időben a bázis inzulint, mert nem volt rá időd (haha),
- ha nem adod be időben az étkezéshez szükséges elegendő mennyiségű gyorshatású inzulint, ami ugye be lehet adni az étkezéshez képest túl hamar, vagy túl későn, de neked tök mindegy (haha),
- ha túl gyakran lövöd a gyorshatású inzulint, mert túl gyakran nassolsz, amitől összezavarodik a hasnyálmirigy hiányában egyébként is megzakkant szervezeted (pedig hypokat-hypereket kerülhetsz el nass és plusz inzulin nélkül),
- ha úgy kezeled az inzulint, mint egy tablettát, amit beveszel oszt' jól van, a többi jön magától (pedig nem, csak mondom, volt amikor én is ezt hittem),
- ha nem csekkolod a vércukrodat elég gyakran ahhoz, hogy lásd, mi történik veled egy nap (tudni NÉHA mérő nélkül is, magabiztosan, hogy mennyi az annyi, csakis gyakori, teljes napi vércukorprofillal lehet),
- ha azt hiszed megúszhatod sport vagy valamiféle mozgás nélkül ezt az egészet, mert azt hiszed, Te már azzal is elég kalóriát égetsz el, ha naponta többször felállsz a kanapéról, vagy inkább nem eszel semmit, és akkor nincs mit elégetni.

Ne adj Isten az is lehet, hogy egyáltalán nem adsz semmiféle inzulint, mert minek, nincs neked semmi bajod, nem is érdekel a történet. Az orvost meg már elküldted a sunyiba, a jótanácsaival együtt.

Szóval elronthatod. Ez mind hozzáállás és gyakorlat kérdése.

De mi van akkor, ha többnyire elfogadod, megérted, csinálod is a dolgod, de valahogy mégis elakadsz?
Ha tudod, mit kell tenned, de blokkolnak az érzéseid... csalódottság, depresszió, félelem és már nem is a diétával, meg az orvosokkal, hanem saját magaddal kell egyezséget kötnöd?

Tudod, tudod, de a félelmed leblokkolja a józan eszed, és képes vagy olyan idétlen fizikai tüneteket is produkálni, amikre semmi, de semmi okod.
Mint én, amikor evés után már akkor remegek a hypotol, mikor még be sem adtam hozzá az inzulint...
pedig tudom, hogy hülyeség.
Vagy amikor egy-két éjjel többet esik a vércukrom a megszokottnál, és önkényesen le is veszek másnap 2-3 egységet a bázisomból...
pedig tudom, hogy nem szabad, attól csak huszas cukraim leszek másnap.
Tudom, de a félelmeimre hallgatok.

És ilyenkor hiába, a vércukormérés, meg a diéta, meg hogy időben kelek fel bázist adni... a pánik elront mindent. Kapkodok, izgulok, nem mérlegelek, nem vagyok magamnál. Mert félek. Hogy hypozok, hogy elvisz a mentő. Ennyi. És ennyi bőven elég a rossz vércukorprofilhoz brokkolival vagy anélkül.
Hihetetlen, hogy velem ez épp megtörténik...


De nem fogadom el. Bíznom kell magamban, és tudnom a dolgom. Mostmár egész jól kezelem, edzem magam, keresem a megoldást, nem hagyom, hogy a félelmek irányítsanak.
Te se engedd!

Bármilyen félelmed is van, nem igazi.
Az élet az igaz.
Pozitív gondolkodás, sport, pszichológus. A megoldások sora végtelen...
Vedd kezedbe az irányítást!
Bízz magadban!
Éld az álmaidat! Ne álmodd az életed.

Én meg megyek és beadom az inzulint.

üdv,
DiabGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése