Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2018. június 7., csütörtök

WelCome

Ha jól emlékszem, kábé egy éve posztoltam utoljára...  Rég volt, igaz sem volt. 😃
De most újra itt, felturbózva, tele lelkesedéssel... 💥😎

És hogy mi történt velem az utolsó bejegyzés óta?
Leírom most röviden, csak hogy legyen fogalmad róla, mielőtt újra belecsapok a lecsóba. 
(És ez még rímelt is, mondjad. 😂)

Szóval az életem diabétesszel kábé mindig sima ügy volt, adoptáltam, együtt éltem, buliztam és tanultam vele. Azért 17 év sok idő, minden kínjával, bajával együtt, de többnyire oké volt.
Aztán egyik napról a másikra terhesnek éreztem nagyon ezt az ügyet, úgy gondoltam, nem igazságos, ami van, és amúgyis olyan régóta nyomom az ipart, olyan régóta használok inzulint, tűket, meg minden vackot, hogy jó lenne már meggyógyulni. 
Fáradt voltam és nem akartam tovább csinálni ezt a diabétesz kontrollt... (mintha megválaszthattam volna), úgyhogy jött is minden elmebaj vele. 😅

Volt az az eset 2014- decemberében , amikor az orvosom fele annyi bázis inzulinra állított egy egy napos kontroll után... és hát mondanom sem kell, hogy hazafelé repültem örömömben.

----» A tény, hogy 2013-ban még 17+7 egység Lantust adtam, 2014 elejére 15 lett, majd
2014 végére már csak 8 egység kellett, teljesen kisütötte az agyam. 
Persze a 8 végül nem jött be, Isten tudja mi minden játszott közre ebben, de a lényeg, hogy olyan volt az eset, mint egy rossz vicc. De így volt. Bementem egy napra a kórházba, és 8 egységes javaslattal jöttem ki, ami kb 2 hétig működött. Hihetetlen volt.
És én onnantól kezdve egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a gyógyulás lehetőségét...

Minden alternatív gyógymódra vevő voltam már e kontroll előtt is, mint jóga, talpmasszázs, vitaminok, terápiák... és neked is csak arról prédikáltam 2014-ben, mennyire tuti az élet és abszolút nem kizárt, hogy gyógyulok is...
Aztán mégiscsak elbizonytalanodtam ezután a kontroll után, és le is álltam a bloggal nagy búcsúzások közepette.

Tudni, hogy az egyes típusú cukorbetegség ma még gyógyíthatatlan, de remélni és hinni, hogy vannak csodák...  Nehéz volt ezt a kettősséget feldolgozni legbelül.

Úgyhogy a következő év tanulással/önostorozással telt. Rengeteg könyvet olvastam a test biológiai intelligenciájáról, meg arról is, miképpen lehet a pozitív gondolkodással jó eredményeket elérni az egészségünk terén... de a hitetlenség folyton széttépett belülről. Ezt az eredményeim is mutatták 2015-ben. 
- Sorozatos próbálkozásaim a Lantus csökkentésével mindig rossz eredményt hoztak.
- Ez folytonos csalódottsággal járt, hiszen a 8-as Lantust vártam vissza.
-Egy idő után rámtört egyfajta pánik-» a gyorshatású inzulinadástól való félelem, ami eléggé keresztbetört lelkileg. Állandóan izgultam, hogy túl sokat adok vagy túl keveset, és akkor a mentő visz el... folyton beképzeltem a hypókat, mikor a közelében sem jártam... már nem ettem rendesen, csak hogy elkerüljem az inzulinadástól való félelmeimet... és a Hemoglobin A1c-m a 11-en kötött ki.
Szóval azért volt para.

Voltam magánéleti válságban is sok-sok stresszel karöltve, 2016-ban.
Mondanom sem kell, a stressz hatására le sem jöttem a 11-es hemoról, szenvedtem, mint egy kutya, és nem csak az állandó magas vércukroktól, hanem a régóta tartó lelki önostorozástól is, amiért nem tudtam jól csinálni ezt az egészet, és az orvosomtól is mindig könnyezve mentem haza.

Aztán 2017 hozott némi változást.
Előszöris, hiányozni kezdett a jogosítványom, amit akkor már egy éve nem tudtam megújítani a javaslat hiánya miatt (külön sztori lesz).😆
Másodszor, elég sokat utaztam / utazom ahhoz, hogy csak úgy megengedjem magamnak ezt az ingadozást. Túl veszélyes volt hetente, kéthetente repülőre ülni úgy, hogy a vércukrommal nem voltam tisztában. Csinálnom kellett valamit.
Harmadszor, észleltem magamon a magas vércukrok hatását. Szerencsére nem szövödmények formájában, de minden más... mint fáradékonyság, szomorúság, elmére szállt köd, lábujj zsibbadás, meg amit akarsz.😅 Úgyhogy nem akartam mélyebbre menni.

Aztán meg, a test biológiai intelligenciáján túl eltévedtem Eckhart Tolle könyveiben is, és tudatosan átformáltam gondolkodásom a cukorbetegségemhez való hozzáálláson. Ez is egy külön fejezet, de megemlítem most, mert tényleg elképesztő az általa képviselt tudatosság felépített logikája. 👏

Szóval se@@be rúgtam magam.
Eltökélten dolgozom azóta is a vércukraimon, kisebb nagyobb sikerrel.
És kitartóan meditálok a MOST elfogadásáért, és a hála érzésért, ahelyett, hogy azon sajnálkoznék, amim nincs. 😁🙏
Fotó: Pinterest

A blog pedig...
hol megjelentem, hol nem. Nem éreztem, mit írhatnék. Nem tudtam, mit üzennék.

De azt hiszem, túl vagyok a lelki megpróbáltatásokon. És az is világossá vált, mi az amiben talán erőt és segítséget nyújthatok.

Izgatottan várom, hogy újra írjak, hogy megosszam veled gondolataimat, és segítséget nyújtsak, ahol tudok. 😊 



Üdv újra ,
Niki 



& továbbra is keressetek bátran a privát email címemen: gegniky@gmail.com.💬

1 megjegyzés:

  1. Hello sorstárs,
    én azt hiszem befejeztem, pedig csak 1 éve-tiedéhez képest smafu, de belefáradtam, az életem meg a nagybetűs POKOL.
    Pont 1 éve diagnosztizálták, már magas 16-os volt, beleestem abba a hibába, azt hittem bekapom a pirulát, és mehet tovább a kaja-pia, beszedtem a Meckformint, baxtam diétázni, mondjuk azért fehér kenyér helyet barnára váltottam, meg némi egészségesebb kajára, de a mennyiség maradt. Ja meg jó túlsúlyos is voltam, meg teszem hozzá mindig 2 végén égettem a gyertyát, pia, cigi..és egyéb, beszedtem én mindent ami káros.:)
    Aztán most tavasszal ugyan 12 lett a cukrom, ez ugye csökkenés, de igencsak messze a kívánt értéktől, megkaptam a kiszerelésében is brutális Xigduot, szigorú diétát, 3 hónapot kaptam hogy 5 kilót leadjak, és ha nem lesz jó, akkor megfontolandó az inzulin...Fasza.
    Na ekkor határoztam el, hogy én nem kezelni, szinten tartani fogom magam, hanem MEGGYÓGYULNI, Norbi könyvéből sokat tanultam, irány a csökkentett szénhidrát terápia, kenyérről leszoktam, nem piálok, igazi brutál diétát tartottam, azaz most is még, 2 hónap alatt 20 kilót ledobtam, sportolok, a súlyom az ideális, elkezdtem izmosodni, már amennyire ennyi idő alatt lehet. MI ITT A GOND, HISZEN JÓL HANGZIK?
    Az hogy tele van a faxom, a vércukrom ingadozik, kaja után 4.8 körül van, ami már kevés, minden ingadozásnál vagy szédülök, vagy pedig fáj a fejem, vacsi után 1 órával menetrendszerűen beüt, az amit normál esetben hallucinogénekkel ér el az ember: hihetetlen, kóma szerű álmosság, zavarodott 10-15 perces 'alvás" bizarr álomképekkel, amikből ordítva "ébredek", hiába csak 5.5 a kaja utáni cukrom, ez ugye nem hipó, de a szervezetem nem ezt szokta meg, és kecire kiszámíthatatlan így is néha, egyszer "bűnözök", bekapok 2 szelet pizzát, na mondom tuti az egekben lesz a cukrom, erre normális 5.5, pár nap múlva eszek gombapörit 1 tojással, ami elvileg jó, erre felugrik 6.5-re...ehhh, közben énekelhetem, hogy Magyarország halszagú, mert én már biztos, mert annyi halat zabálok...
    A nyálam meg csorog egy jó hamburgerért, sült krumpliért, este jól esne megszokott liter kóla meg a zacskó chips.
    Ehhh, hosszúra fogtam, bocs, csak kerestem vmi online fórumot, szal így megéri? Szenvedni, kínozni magam egy életen át, és még kurva szarul is érzem magam ráadásul??? Amíg magas volt a cukrom, kezeletlen SEMMI bajom nem volt, a háziorvos meg azt papolja, hát ez azér' mert nagyon drasztikus változás 2.5 hónap alatt, túl hirtelen hát ez természetes hogy rosszul vagyok, de jó az irány, mármint az ideális testsúly meg a sport, és majd elmúlnak a rosszullétek...na persze. De azért hozzáteszik, a cukorbetegség NEM gyógyítható.
    Akkor meg mit szenvedjek,most őszintén, visszaállok a régi életre, beledöglök de legalább nem érzem magam állandóan szarul, mehet megint a kaja-pia-coco jumbo, talán lesz még 10 évem, és legalább jól érzem magam a bőrömben.
    1 hét múlva van jelenésem a 3 hónapos kúra eredményéről és a továbbiakról ( ez is röhej, nagyvárosban 3 hónapot várjak, bármi probléma volt menetközben nem lehet ám csak bemenni, kapsz egy tájékoztató füzetet, egy 10 perces eligazítást, és viszlát negyedév múlva), na majd még meglátom, de gyógyszerezni nem fogok, inzulint na azt meg meg végképp nem, akkor inkább a fent felvázolt alternatíva, ha a gyógyszert abbahagyhatom, netán tünetmentesség bekövetkezne, csak akkor folytatom az egészséges életmódot, de egyre kevesebb realitást látom ennek. Belefáradtam.
    Neked meg kitartást, csodállak a türelmedért, ennyi éven át. Üdv.

    VálaszTörlés