Blog az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbeteg köntösben. :-)

Translate

Keresés a blogban

2018. június 7., csütörtök

WelCome

Ha jól emlékszem, kábé egy éve posztoltam utoljára...  Rég volt, igaz sem volt. 😃
De most újra itt, felturbózva, tele lelkesedéssel... 💥😎

És hogy mi történt velem az utolsó bejegyzés óta?
Leírom most röviden, csak hogy legyen fogalmad róla, mielőtt újra belecsapok a lecsóba. 
(És ez még rímelt is, mondjad. 😂)

Szóval az életem diabétesszel kábé mindig sima ügy volt, adoptáltam, együtt éltem, buliztam és tanultam vele. Azért 17 év sok idő, minden kínjával, bajával együtt, de többnyire oké volt.
Aztán egyik napról a másikra terhesnek éreztem nagyon ezt az ügyet, úgy gondoltam, nem igazságos, ami van, és amúgyis olyan régóta nyomom az ipart, olyan régóta használok inzulint, tűket, meg minden vackot, hogy jó lenne már meggyógyulni. 
Fáradt voltam és nem akartam tovább csinálni ezt a diabétesz kontrollt... (mintha megválaszthattam volna), úgyhogy jött is minden elmebaj vele. 😅

Volt az az eset 2014- decemberében , amikor az orvosom fele annyi bázis inzulinra állított egy egy napos kontroll után... és hát mondanom sem kell, hogy hazafelé repültem örömömben.

----» A tény, hogy 2013-ban még 17+7 egység Lantust adtam, 2014 elejére 15 lett, majd
2014 végére már csak 8 egység kellett, teljesen kisütötte az agyam. 
Persze a 8 végül nem jött be, Isten tudja mi minden játszott közre ebben, de a lényeg, hogy olyan volt az eset, mint egy rossz vicc. De így volt. Bementem egy napra a kórházba, és 8 egységes javaslattal jöttem ki, ami kb 2 hétig működött. Hihetetlen volt.
És én onnantól kezdve egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a gyógyulás lehetőségét...

Minden alternatív gyógymódra vevő voltam már e kontroll előtt is, mint jóga, talpmasszázs, vitaminok, terápiák... és neked is csak arról prédikáltam 2014-ben, mennyire tuti az élet és abszolút nem kizárt, hogy gyógyulok is...
Aztán mégiscsak elbizonytalanodtam ezután a kontroll után, és le is álltam a bloggal nagy búcsúzások közepette.

Tudni, hogy az egyes típusú cukorbetegség ma még gyógyíthatatlan, de remélni és hinni, hogy vannak csodák...  Nehéz volt ezt a kettősséget feldolgozni legbelül.

Úgyhogy a következő év tanulással/önostorozással telt. Rengeteg könyvet olvastam a test biológiai intelligenciájáról, meg arról is, miképpen lehet a pozitív gondolkodással jó eredményeket elérni az egészségünk terén... de a hitetlenség folyton széttépett belülről. Ezt az eredményeim is mutatták 2015-ben. 
- Sorozatos próbálkozásaim a Lantus csökkentésével mindig rossz eredményt hoztak.
- Ez folytonos csalódottsággal járt, hiszen a 8-as Lantust vártam vissza.
-Egy idő után rámtört egyfajta pánik-» a gyorshatású inzulinadástól való félelem, ami eléggé keresztbetört lelkileg. Állandóan izgultam, hogy túl sokat adok vagy túl keveset, és akkor a mentő visz el... folyton beképzeltem a hypókat, mikor a közelében sem jártam... már nem ettem rendesen, csak hogy elkerüljem az inzulinadástól való félelmeimet... és a Hemoglobin A1c-m a 11-en kötött ki.
Szóval azért volt para.

Voltam magánéleti válságban is sok-sok stresszel karöltve, 2016-ban.
Mondanom sem kell, a stressz hatására le sem jöttem a 11-es hemoról, szenvedtem, mint egy kutya, és nem csak az állandó magas vércukroktól, hanem a régóta tartó lelki önostorozástól is, amiért nem tudtam jól csinálni ezt az egészet, és az orvosomtól is mindig könnyezve mentem haza.

Aztán 2017 hozott némi változást.
Előszöris, hiányozni kezdett a jogosítványom, amit akkor már egy éve nem tudtam megújítani a javaslat hiánya miatt (külön sztori lesz).😆
Másodszor, elég sokat utaztam / utazom ahhoz, hogy csak úgy megengedjem magamnak ezt az ingadozást. Túl veszélyes volt hetente, kéthetente repülőre ülni úgy, hogy a vércukrommal nem voltam tisztában. Csinálnom kellett valamit.
Harmadszor, észleltem magamon a magas vércukrok hatását. Szerencsére nem szövödmények formájában, de minden más... mint fáradékonyság, szomorúság, elmére szállt köd, lábujj zsibbadás, meg amit akarsz.😅 Úgyhogy nem akartam mélyebbre menni.

Aztán meg, a test biológiai intelligenciáján túl eltévedtem Eckhart Tolle könyveiben is, és tudatosan átformáltam gondolkodásom a cukorbetegségemhez való hozzáálláson. Ez is egy külön fejezet, de megemlítem most, mert tényleg elképesztő az általa képviselt tudatosság felépített logikája. 👏

Szóval se@@be rúgtam magam.
Eltökélten dolgozom azóta is a vércukraimon, kisebb nagyobb sikerrel.
És kitartóan meditálok a MOST elfogadásáért, és a hála érzésért, ahelyett, hogy azon sajnálkoznék, amim nincs. 😁🙏
Fotó: Pinterest

A blog pedig...
hol megjelentem, hol nem. Nem éreztem, mit írhatnék. Nem tudtam, mit üzennék.

De azt hiszem, túl vagyok a lelki megpróbáltatásokon. És az is világossá vált, mi az amiben talán erőt és segítséget nyújthatok.

Izgatottan várom, hogy újra írjak, hogy megosszam veled gondolataimat, és segítséget nyújtsak, ahol tudok. 😊 



Üdv újra ,
Niki 



& továbbra is keressetek bátran a privát email címemen: gegniky@gmail.com.💬

2018. április 25., szerda

NaplózZunk?

Egyszer így, egyszer úgy.
Legalábbis nálam valahogy nem akar működni ez a rendszeres jegyzetelés. Sokszor szívből kívánok magam mellé egy személyes diéta-felügyelőt, aki non-stop kontrollálja a tennivalókat. Te is?

Pedig nem egy bonyolult feladat ez, sőt, én egyébként kifejezetten imádok adminisztrálni/rendszerezni. De néha valahogy viszketek a sok kötelező tennivalótól, és ha a méréseket, szúrásokat, fejben matematikát esélyem nincs elkerülni, hát ott csalok, ahol tudok. 😊
Jó kifogás.

ÉS elég kellemetlen tud lenni az élet diabétesszel, ha nem tudjuk mit csinálunk. Adjuk az inzulint itt meg ott, mérünk ekkor meg akkor, sportolunk meg bulizunk ezen meg azon a napon, utazunk erre meg arra és stresszelünk is, így vagy úgy. Oké. És hogyan hatott mindez a vércukorszintünkre?
Napló nélkül nekem halvány, de még lila gőzöm sincs róla, mert egyszerűen nem tudok mindenre pontosan visszaemlékezni.

Arról nem beszélve, milyen ciki egy soron következő kontroll egy üres naplóval. 😂

Szóval egyértelműen írjam.

De hogyan?

Ma már annyi lehetőségünk van igazán jól csinálni a diabéteszt és élhetővé tenni a mindennapokat.
A naplózáshoz ott van például,
- az egyszerű jegyzet...
- a telefonos naptár funkció...
- esetleg egy letölthető diabéteszes applikáció...
- de még a Facebookon is üzenhetünk magunknak... 😅

Én a kis méretű napló mellett döntöttem. 

Na, nem az a kórházi, ingyenes csoffadék, hanem egy saját kis magam alkotta vidám és színes zsebkönyv. Kell hozzá pár filc, meg matrica... Jöhetnek akár csillámpónik vagy batmanek is két érték közé rajzolva, ha úgy érzed. A lényeg, hogy legyen minden pici porcikájával a Tiéd, így sokkal lelkesebben lehet használni azt. 
(Egyébként biztosan furán hangzik a mai futurisztikus telefonok és ipadek között jegyzetekről beszélni, de én például régimódi vagyok, meg amúgyis tanári vérem van, szóval a füzet, toll, meg a papír sokkal közelebb áll hozzám, mint a szuperszónikus telefonom. 👻

És hogy mit érdemes leírni?
  Szerintem:
- Vércukormérés ideje / Próbálj meg párban mérni legalább egyszer egy nap!
- Inzulinadás ideje / Próbáld meg nagyjából azonos időkben beadni az inzulinjaidat!
- Inzulinmennyiségek / Sose felejtsd végiggondolni mi minden hatott rád előtte, vagy/és mi minden fog hatni rád utána, eszerint kalkuláld azt! (sport, stress, nasi, alkohol..stb)
- Szénhidrátmennyiségek / Mindig számold a lehető legpontosabban a CH értéket!

Fotó: Pinterest
+ Külső tényezők:
- Hirtelen időjárásváltozás
- Stressz
- Menstruáció
- Minden aktívabb mozgásforma
- Betegség
- Nem megszokott étel/ital fogyasztása
- Alkohol fogyasztása különösképpen
- Utazás

És mindig legyen meg a következő kontrollod időpontja, hogy véletlenül se felejtsd el!
(Ezt az egyet még én is beírom a telefonomba.
:-D)

Szóval ennyi.
Szuper egyszerű.
Hozzáállás kérdése.

Nem mondom, hogy nálam nem maradnak ki napok néha, amiket aztán a diab-kontrollt megelőző este próbálok pótolni, a vércukormérőmmel és a memóriámmal karöltve.
De általában olyan basic dolgokat, mint a Lantusom ideje és mennyisége, vagy az étkezések és korrigálások, esetleg betegség, gyógyszer szedése és utazások mindig helyet kapnak a jegyzeteimben, mert rengeteget segít megérteni, mikor és mi történik a szervezetemben, hogy aztán később előre kalkulálhassak ezekkel a történetekkel.

Tehát egyértelműen írni kell(ene) azt a naplót.
Nincs kifogás.
Önkontroll van.

Na, most eléggé motivált lettem újra szerkeszteni a kis csodakönyvem.
Megyek is. :-)

Üdv,
Niki

2017. május 5., péntek

StresSz


Végülis elmentem dokihoz a magas vércukraim miatt, mert kicsit féltem a ketoacidózistól, és mert már igazán kimerült voltam ebben a végtelen totó-lottóban... de szerencsére kiderült, hogy a szervezetem nincs akut veszélyben.

Szóval más ötletem nem maradt, cseréltem a Humalog-ampullát, bízva a "friss hatásban". :-D
Mivel aznap utaztam is, nem tudom pontosan, hogy ez az inzulincsere, vagy a hideg frontból való szabadulás volt-e a kulcs, de szépen stabilizálódtak az értékeim. :-)

Aztán gondoltam, van itt azért még mit górcső alá venni, ha épp logikát keresünk a vércukorszint extrém emelkedése kapcsán, és eszembejutott a STRESSZ.
Igaz, nekem ez pont nem játszott az elmúlt időszakban (kivéve persze a huszas milimolok láttán rámtörő idegbajt :-D) , de azért van mit írni róla...

A stressz önmagában nem betegség, viszont ha nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy jól kezeljük a számunkra megterhelő mentális (pl. párkapcsolati-, munkahelyi konfliktusok) és/vagy fizikai (pl. sérülések) helyzeteket, akkor a tartós stressz hatására akár meg is betegedhetünk.
Szóval kezdjük is ott, hogy mindez lehet akár rizikófaktora is a cukorbetegség kialakulásának. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy minden stresszel élő ember előbb-utóbb diabéteszes lesz, csupán azt, hogy ha megvan a genetikai hajlam és esetleg más kockázati tényezők is jelen vannak az életünkben, a stressz felgyorsíthatja a folyamatot.



Normális esetben, a stressz hatására a szervezet ún. válasz akcióba lép, ennek során számos stresszhormon szintje emelkedik, ezek segítik a sejteket a megfelelő energiaellátásban, mely döntően zsírból és szénhidrátból származik, tehát a vércukorszint emelkedik, és a glükóz a sejtekbe be is jut.

Honnan tudjuk, hogy benne vagyunk?

Testünk mindig figyelmeztet és reagál is az észlelt veszélyekre. Ezért érezhetünk: fejfájást, emelkedett pulzust, magas vérnyomást/vércukorszintet. Ezért tapasztalhatunk emésztési zavarokat, hányingert, szédülést, túlzott étvágyat vagy étvágytalanságot, hátfájást, nehézlégzést, szorongást és/vagy pánikrohamot, és küszködhetünk alvászavarral is...

És mi történik velünk stressz hatására, ha diabétesz is van?

Sajnos a mi szervezetünkben ez a stresszválasz nem működik megfelelően, hiszen az inzulin nem képes a sejteket extra energiához juttatni, ezért a glükóz szintje megemelkedik a vérben. Mivel sokszor a stressz hosszú időn keresztül jelen van, a stresszhormonok sokáig termelődnek, így a folyamat szinte krónikussá válik. Arról nem is beszélve, hogy a kedvezőtlen körülmények hatására hajlamossá válunk elhanyagolni magunkat, a diétát, a rendszeres méréseket... én legalábbis voltam így már vele.
És mindez nemcsak súlyos pszichológiai, hanem élettani következményekkel is járhat.

Szóval cukorbetegség ide vagy oda, érdemes megtalálni a számunkra legmegfelelőbb stresszoldási módszert, az tuti!

A sport, illetve a rendszeres relaxáció kombinációja általánosan javasolt, és jól bevált stresszoldó módszer, hiszen nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is erősíti a szervezetet.
Igaz, a mai rohanó világban nagyon nehéz időt és energiát szánni a pihenésre, de nem lehetetlen. Ha nem pillanatnyi megoldásokban, hanem hosszútávú célokban gondolkodunk, meg fogjuk találni azt a napi egy órát valahol a sokminden között.:-)

Ha mégis mindössze perceid maradnak a 24 órából, kérlek tanulj meg legalább egy légzéstechnikát.
---»  Hogy miért fontos a megfelelő légzéstechnika stresszhelyzetben? Mert meghatározza a vérnyomást, a pulzusszámot, az anyagcserét, az emésztést, sőt az összes szerv működését, valamint az általános hangulatot és idegállapotot is. És mert semmiféle segédeszközt nem igényel, csak némi nyugalmat.

Meditációs technikákból hoztam neked az alábbi gyakorlatot, hidd el működik, akkor is, ha csak 3 perced van leülni a metrón. :-)     Íme:
Lassan szívd be a levegőt az orrodon, és lassan engedd ki a szádon keresztül. Ismételd ezt a ritmust legalább 5 percen keresztül. Még hatékonyabb, ha belégzéskor előre tolod a hasad, és a vállaid nem engeded megemelkedni, így a tüdőd jobban megtelik levegővel.

De nagyon sok más, igazán jó relaxációs módszer létezik ám, úgyhogy megéri kicsit utánajárni a neten... vagy elmenni jógázni, és megtapasztalni saját magad. ;-)

Én pl. rajongok a jógáért.

Írok majd róla. :-)

Addig is le a negatív stresszel!

Ui: Írtam negatív, mert azért nem árt tudni, hogy a stressznek bizony létezik az a pozitív-életmentő-motiváló változata is, ami nagyban segíti kitűzött céljaink elérését, és úgy általánosságban a túlélést. Fordítsunk hát erre több energiát, és védekezzünk a negatív körülmények ellen.:-)

Üdv,
Niki

2017. április 5., szerda

LogikátLAN?

Szeretnék már végre írni egy bejegyzést arról mennyire szuperkirályhős vagyok.
Szeretném már látni a sok befektetett energiám eredményét... és azt leírni nektek, mennyire szuperkirályhős a diétám, meg az inzulinjaim. Ja meg én ugyebár. :-D Készültem is már...
Erre...

Két napja nem tudok lejönni a 18-20 mmol/l-ről. Már megint.
Igaz, ma reggel 10-el ébredtem, ami kihozott "zombiland"-ből, de a 18 csak visszatért ebéd után, szóval... hagyjuk is.
Pedig próbáltam már mindent. Kétóránként mérek, igyekszem elég vizet inni, alig eszek szénhidrátot, gyorsat meg egyáltalán nem... beadom az inzulint... Mi más?

Várok.

Néha előfordul, hogy a sok szerencsétlen próbálkozás után már magamba gubózok és beszélni sincs kedvem senkihez. Depressziónak nem nevezném az érzést, inkább amolyan indulatmentes "Mindenki menjen a p@@, hogy ez a sz@@ se akar sikerülni."... Na érted, mire célzok. 👀
Hogy ez kicsit dühösen hangzik? Igen. Az.

Minden nap reggeltől estig kalkulálok a cukorbetegséggel, agyonszámolom magam, aztán néha így, néha úgy, de azért valahogy mindig sikerül a kontroll és átlátom, ami történik. Viszont most nem látok semmit. Főleg logikát a történetben.
Így se, úgy se.
Tanácstalanság van.
Begubózok. Egész nap teszek-veszek, dolgozok, vagy takarítok, pakolok, mosok, vasalok és/vagy olvasok, és/vagy rendezgetem a fényképeimet, vagy főzök, vagy kimosom-megszárítom a hajam... Mindegy csak egyedül legyek. Mindeközben a telefonom két-három óránként jelzi, ha ideje vércukrot mérni. Várok. De újabb és újabb tizennyolcak meg huszak jönnek, én meg újabb és újabb tennivalót találok magamnak.

És gondolkodom.

Nézzük mit lehet górcső alá venni:

- rossz az inzulin? Megfagyott? Megfőtt?
NEM. Lecsekkoltam. Tényleg. És vigyázok is rájuk. Óvom őket a napfénytől, hőségben hideg üdítőt kapnak a táskámba, és az otthoni hűtőszekrény hőmérsékletét is mindig ellenőrzöm. Kristálytiszták az ampulláim, bár a Humalogot még tesztelem azért, ki tudja. De a bázis tuti oké.

- adtam-e elég inzulint?
IGEN. Pedig ebben nem vagyok jó. El tudom csalni itt-ott, mondván, az elég lesz... de most tényleg beadom még azt is.

- megjött a menszeszem?
NEM most.

- valami furát ettem?
IGEN. tulajdonképpen kaptam egy bazinagy ajándékkosarat a páromtól, tele cukormentes édességgel... :-D Szóval ettem újszerűt, igen, de már kiiktattam a menüből, úgyhogy PIPA.

«««««««««««««««««««««««-----------------------------------------

- elnéztem a szénhidrátértéket?
IGEN, elszámolni mindig lehet. Főleg az új cukormentes édességeket. Itt -ott egy kis polialkohol, meg fruktóz, azt meg Isten tudja, hogyan számolták ki a gyártók... Na sebaj, tanul az ember.


- valaki csúnyán nézett rám?
NEM. Oké, csak viccelek. 👮
De ha érzelmileg instabil vagy, egyébként ez is simán kihozhat a balance-ból.

NEM.
Vagy...... Hm. Talán csak nem tudok róla. Ezt érdemes végig gondolni.

... és mi van az időjárási viszonyokkal?
Elvégre nagy frontok vannak. Meg jön a hőség, jön a nyár.
IGEN, ez is lehetséges.
A szervezetem meg egyébként is rosszul reagál a frontokra.

Hm.
Mégsem olyan logikátlan.

Azért még mindig hadilábon állok a megoldással.... :-D
Majd egyszer megírom.

Üdv,
Niki

2017. január 10., kedd

RosszProfilOk

Nem csak akkor lehet rossz cukorprofilt csinálni, ha

- nem igényelsz semmilyen támogatást vagy segítséget az orvosodtól,
- rosszul csinálod a diétát, kvázi egy napodban több a csokoládé, mint a brokkoli (oké, egy-egy nap belefér),
- többnyire csak megtippeled a szénhidrátok értékét, de semmi esetre sem veszed a fáradságot arra, hogy legalább egyszer életedben lemérd azt, amit eszel (pedig mennyivel egyszerűbb tudni, mit és mennyit eszel),
- nem adod be időben a bázis inzulint, mert nem volt rá időd (haha),
- nem adod be időben az étkezéshez szükséges elegendő mennyiségű gyorshatású inzulint, ami ugye be lehet adni az étkezéshez képest túl hamar, vagy túl későn, de neked tök mindegy (haha),
- túl gyakran lövöd a gyorshatású inzulint, mert túl gyakran nassolsz, amitől összezavarodik a hasnyálmirigy hiányában egyébként is megzakkant szervezeted (pedig hypokat-hypereket kerülhetsz el nass és plusz inzulin nélkül),
- úgy kezeled az inzulint, mint egy tablettát, amit beveszel oszt' jól van, a többi jön magától (pedig nem, csak mondom, volt amikor én is ezt hittem),
- nem csekkolod a vércukrodat elég gyakran ahhoz, hogy lásd, mi történik veled egy nap (tudni NÉHA mérő nélkül is, magabiztosan, hogy mennyi az annyi, csakis gyakori, teljes napi vércukorprofillal lehet),
- azt hiszed megúszhatod sport vagy valamiféle mozgás nélkül ezt az egészet, mert azt hiszed, Te már azzal is elég kalóriát égetsz el, ha naponta többször felállsz a kanapéról, vagy inkább nem eszel semmit, és akkor nincs mit elégetni.

Ne adj Isten az is lehet, hogy egyáltalán nem adsz semmiféle inzulint, mert minek, nincs neked semmi bajod, nem is érdekel a történet. Az orvost meg már elküldted a sunyiba, a jótanácsaival együtt.

Szóval elronthatod. Ez mind hozzáállás és/vagy gyakorlat kérdése.

De mi van akkor, ha többnyire elfogadod, megérted, csinálod is a dolgod, de valahogy mégis elakadsz?

Ha tudod, mit kell tenned, de blokkolnak az érzéseid... csalódottság, depresszió, félelem és már nem is a diétával, meg az orvosokkal, hanem saját magaddal kell egyezséget kötnöd?

Tudod, tudod, de a félelmed leblokkolja a józan eszed, és képes vagy olyan idétlen fizikai tüneteket is produkálni, amikre semmi, de semmi okod.

- Mint én, amikor evés után néha már akkor remegek a hypotol, mikor még be sem adtam hozzá az inzulint...😅 pedig tudom, hogy hülyeség.

- Vagy amikor egy-két éjjel többet esik a vércukrom a megszokottnál, és önkényesen le is veszek másnap 2-3 egységet a bázisomból...  pedig tudom, hogy nem szabad, attól csak huszas cukraim leszek másnap.

Tudom, de néha én is a félelmeimre hallgatok.
Kapkodok, izgulok, nem mérlegelek, nem vagyok magamnál. Mert félek. Hogy hypozok, hogy elvisz a mentő. Ennyi. És ennyi bőven elég a rossz vércukorprofilhoz diétával vagy anélkül.

Na, ilyenkor kell tudatosnak lenni.
Figyelni testünk jelzéseire, és józanul, érzelmek nélkül reagálni az adott helyzetre. 
Mérni kell, ha szükséges, akár kétszer egymás után.
ÉS amikor minden tuti, venni egy mély levegőt.
Majd cselekedni.
Lőni, vagy enni.😀
...
Aztán lehetőleg jegyzetelni...  hogy biztosan felismerd majd ugyanazt a helyzetet legközelebb is... és elkerüld a rossz profilokat.

Nekem ez bejött.

Egyébként remélem tudod/hiszed, hogy bármilyen félelmed is van, az nem igazi.
Félelmek nem is léteznek, hiszen egyszerűen mi magunk kreáljuk őket az okos elménkkel.

Valahol olvastam egyszer:
Félni annyi, mint tönkretenni azt ami van, azzal , ami nincs.

Igaz.

Szóval ne félj.


Pozitív gondolkodás, sport, pszichológus.... a megoldások sora végtelen...
Csak csinálj a félelmeiddel valamit.

Vedd kezedbe az irányítást!
Bízz magadban!
Addig én most megyek és mérek egyet.💖

Üdv,
Niki