Translate

2019. június 18., kedd

Egyszer volt az ÉLET

Az emberi testre sokan csak úgy tekintenek, mint egy átlagos szerkezetre. Működik és kész.
Ennél is többen, talán még ennyit sem gondolnak róla.
Pedig egészen lenyűgöző, hogy mennyi-mennyi csoda történik bennünk akár egyetlen másodperc töredéke alatt…
Emlékeztek-e még arra az emberi test működéséről szóló régi rajzfilmsorozatra? 😃
Tuti, ami tuti, idelinkelek nektek egy részt, hogy tudjátok, mire gondolok, mert ez a kedves mese nagyon bájosan mutatja meg mindazt, amiről ma írni szeretnék.




Gyermekként csak egy vicces, színes mozgóképként néztem végig, ahogyan megküzd itt egymással a jó immunsejt és a gonosz vírus… ahogy a test őrei elvégzik a rájuk szabott feladatokat… ahogy pillanatok alatt megoldják a vérkeringés nagy problémáit ... 
Viszont ma, már felnőtt fejjel újranézni ezeket a kis sztorikat, nemcsak hogy igazán nosztalgikus, jó érzéseket ébreszt bennem, de abszolút értem is, mi a mondanivaló.

Gondoljatok csak bele. Mi, akik cukorbetegen nap, mint nap utánozni próbáljuk az éppen sztrájkoló hasnyálmirigyünk működését, tényleg minden percben érezhetjük, hogy azt az egészséges, finoman hangolt anyagcsere működést bitang nagy meló olyan szinten tartani, ahol annak lennie kell(ene). 
Számolni, mérni, előre tervezni, kalkulálni… ez kész művészet. Az meg, hogy ma lehetőségünk van ezt a defektet kívülről, injekciózható inzulinnal kezelni és megpróbálni valahogy részese lenni ennek a bonyolult rendszernek odabent… néha úgy érzem, hogy igazi megtiszteltetés.

És a hasnyálmirigy csak az egyik szervünk.

Hát mi minden történik a szívben, az agyban, a keringésben, a májban, a lépünkben, a vesékben, a gyomrunkban…? Hogy mindennek funkciója van, minden együtt működik mindennel, minden mérhető értéknek a helyén kell lennie ahhoz, hogy életről beszélhessünk… a PH, a vérnyomás, a vércukorszint, a fehérvérsejt szám, a gyomorsav… és sorolhatnám.
Ezt csakis egy elképesztően intelligens biológiai rendszer képes koordinálni. És én ennek a ténynek évek óta rajongója vagyok.

Azok, akik azt gondolják, hogy ez csak egy természetes robot-dolog, vagy, hogy az emberi test csak egy szimpla evolúciós fogalom, talán soha nem is lesznek tudatában ennek a csodának. És ők lesznek azok is, akik a vitaminok és ásványi anyagok jelentőségét például messziről kikacagják.
Pedig, ahogy azt a rajzfilmben is látni, megfelelő tápanyagok nélkül az immunrendszer, a keringés, az anyagcsere, szóval a teljes emberi szervezet működése veszélybe kerülhet.

De mi az a tápanyag?

A könyvek azt írják, hogy az élelmiszerek alapvetően vizet és szárazanyagot tartalmaznak, és ez utóbbi részét képezik a tápanyagok és a ballasztanyagok. A tápanyagokon belül pedig megkülönböztetjük az alap- és a védőtápanyagokat, illetve a sok „járulékos” azaz hozzáadott adalékanyagot.
Fotó: www.vegetarianus.info
Az ALAP tápanyagokat minden nap magunkhoz vesszük, szénhidrát, fehérje és zsír formájában. A fehérjék a sejtépítők, a zsírok és a szénhidrátok pedig az energiát adók. (Ha jól emlékszem régi fitneszedző szakos tanulmányaimból. 😎 ) 

Most mindezt nem kezdem el lebontani témakörökre, mert egyrészt ennek bárhol utána nézhettek a neten, másrészt nem ezt szeretném hangsúlyozni, hanem az ún. VÉDŐ tápanyagok jelentőségét. Ugyanis ide tartoznak azok a bizonyos jóságos vitaminok és ásványi anyagok, melyek nélkülözhetetlenek az emberi szervezet egészséges működésének fenntartásához.


A, B, C, D, E, K vitaminok… vagy a kálcium, kálium, magnézium… felsorolni is hosszú, milyen sok „booster”-re van szükségünk, melyek nagy részét szervezetünk nem is tudja előállítani.

Korszerű táplálkozás esetén az élelmiszerekben ezek kellő mennyiségben megtalálhatók. Ám, ahogy arról legutóbb írtam is, ez a 21. században nem egy egyszerű feladat.
A légszennyezettség, a műtrágya, a sok szintetikus adalékanyag, a sok dobozolt, előre gyártott, tartósított élelmiszer, és rossz minőségű, műanyag zöldségek és gyümölcsök mind szűkölködnek ezekben a „védő” anyagokban, ezért manapság teljesen természetes, hogy mindenféle gyógyszer, pezsgőtabletta meg patikavitamin után nyúlunk, hogy növeljük ellenálló képességünket, vagy megelőzzük a súlyos anyagcserezavarokat.
Lett is nagy divatja ennek, amit a piac bizony okosan ki is használ. (Nézd meg azokat az élelmiszerboltokban kapható C-vitaminokat. 😂Haha.)
Pedig nagyon nem mindegy, milyen minőségű az a táplálék kiegészítő, mert például C-vitamin és C-vitamin között is van különbség. 


Szent-Györgyi Albert azt írta: 
„ A vitamin olyan anyag, ami csak akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg.” - Milyen igaz. 

Éppen ezért a minőségi táplálék kiegészítők fogyasztását manapság érdemes komolyan venni.

Ui: Én aloe vera gélt iszom, jó minőségű probiotikumot, vitamin és ásványianyag tablettákat szedek, melyek nem csak a lelkiismeretemet nyugtatják, de tényleg hatnak a sejtjeimre, így támogatva ezt a hihetetlenül bonyolult biológiai intelligenciát, amit illik ám értékelni. 


💛Testünk egy csodálatos szerkezet, és higgyétek el, meghálálja a törődést. 💛


Ölelés,
Niki

2019. június 9., vasárnap

Glükóz TOXIcitás

Idén új dokihoz kerültem, áprilisban találkoztunk először.

Természetesen nem volt elbűvölve az eredményeimtől, még úgy sem, hogy a hemón már látszott egy picike javulás és a naplómba is jó volt belenézni. Huszasok helyett tizes értékek díszítették a sorokat, sőt feltűnt némi egyjegyű szám is, ami nekem már igazi melegséggel töltötte el a szívemet. (Persze, ítélkezőknek üzenem, hogy ezt csak azok értik igazán, akik ültek valaha hasonló hullámvasúton...) Lényeg a lényeg, hogy érthető módon nem kaptam vállveregetést a rendelőben, ehelyett új bázisinzulin használatára kaptam javaslatot.

Mondanom sem kell, már sokkolt a gondolata is annak, hogy a 15 éve használt Lantusomat valami új bigyóra cseréljem. De mivel a szervezetem tényleg egyfajta glükóz toxicitásban volt, és nehezen javult az inzulinérzékenység... belementem.

A Toujeo állítólag egy nagyon stabil bázis, sokan használják is körülöttem sikerrel. Szóval én át is vettem a receptet és bár tele voltam izgalommal meg kétségekkel, úgy mentem haza, hogy nyilván én is jót akarok magamnak, hát lássuk a medvét. Hozzáteszem, akkor a Lantus már nviszonylag jól működött nálam, sikerült leküzdenem a fékeket, és be is adtam a megfelelő mennyiséget, ezért egy tortúra volt a stabilitásból megint valami bizonytalanba váltani, de megtettem, hogy elmondhassam, megpróbáltam.

De ma is nagyon bánom. 
ÉS nem az új bázis miatt, mert biztosan a Toujeo is szuperjó ... és köszönöm a dokimnak, hogy lehetőséget adott arra, hogy kipróbáljam. 
De a régi jól bevált Lantus -kottám már épp működni látszott, amikor a megfelelési kényszerem miatt én konkrétan két lábbal beletapostam. 

Tudtam, hogy a vércukraimat gyorsan helyre kell hozzam. Tudtam, hogy nincs arra idő, hogy itt hetekig variáljak, hogy napokig álljak a huszas értékeken, amíg végre beállnak a dolgok... 
... és azt is tudtam, hogy nem lesz szerencsés, ha az új rendszer felállításakor pánikolni kezdek.
Pedig így történt.
Még csak 3 napja lőttem az új inzulint... de én már szorongtam... a szenzorom folytonos "duplanyilas" eséseket mutatott, amitől természetesen túlettem magam... az értékeim meg huszason álltak. Persze mondták is, hogy ennek a bázisnak idő kell, amíg rendesen hatni kezd... de én minden nap arra gondoltam, Istenkém, nekem erre nincs időm most. Nekem minden perc számít.
Ezért az ötödik napon meggondoltam magam és visszaálltam a Lantusra, amitől először a lelki békém, majd a vércukrom is stabilizálódott.

Ezután döntöttem úgy, hogy elkezdek RENDSZERESEN táplálékkiegészítőket szedni.

Először is megijesztett a "toxicitás" fogalma. Ez a fajta mérgezés a sejtek szintjén tulajdonképpen egy oxidatív stresszként megjelenő gyulladás, ami aztán az erek károsodásához vezethet. 

Na most a folyamatos magas vércukorszintről köztudott, hogy érkárosító hatású, szóval ez nem volt újdonság nekem sem. Inkább az, hogy egy jobb laboreredménnyel, ketoacidózis nélkül is belefulladhat az ember ilyen rejtett gonoszságokba.
Triviális, de tényleg nem gondoltam.

Ha csak eszembejutott, milyen sokáig fulladoztak a sejtjeim a magas glükózkoncentrációtól...........
Inkább bele sem gondoltam. A gyors megoldásra fókuszáltam.

Úgy hogy, bár az átlag vércukorszintemet végül sikerült 9 mmol/l köré csökkenteni (ami még így sem a vége, de igazi kihívás ott tartani), úgy döntöttem adok a szervezetemnek egy komolyabb turbót és segítek neki kitisztítani azokat az ereket és megerősíteni az immunrendszert, hogy hamarabb elérjek 5.5-ig.

Ezt azóta sem bánom.

A plusz tápanyagok bevitelével nem csak az energiaszintem nőtt, hanem
     🌟   elviselhetővé vált az alacsonyabb, kvázi normál vércukorszint megtartása,
     🌟   elmúlt a magas vércukor okozta fáradtság, így sokkal kipihentebben ébredek,
     🌟   javult az inzulinérzékenységem, ami által 20%-ot tudtam csökkenteni a bázisinzulinon,
     🌟   sokkal jobb az állóképességem,
     🌟   és érdekes módon a látásom is élesebb lett.

És, hogy melyek ezek a tápanyagok?

Legközelebb kezdem is a listát. 

Ölelés,
Niki

2019. június 3., hétfő

TáplálkoZZ

Ne egyél, táplálkozz.

Így, ahogyan írom.

Ez az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam az elmúlt 3 csendes hónapban, szenzor-híradóval a karomon. :)

Nem mintha eddig nem foglalkoztatott volna az egészséges életmód vagy a táplálkozás tudománya. 

Számolom én azokat a szénhidrátokat meg kalóriákat mostmár több, mint 17 éve, 
... azért, hogy a testem minél könnyebben felvehesse a mesterséges inzulinok ritmusát és ne dőljön ki  még idő előtt az örökös túlórákban,
... azért, hogy ezáltal én is lehetőséget kaphassak arra a teljes és egészséges életre, ami oly sokaknak megadatik ezen a bolygón,
... azért, hogy elfogadható vércukorszinttel élvezhessem az élet adta ajándékokat, akár egy jóízű karácsonyi vacsoránál, akár egy távoli utazás alatt,
... és amúgy oly sok minden miatt próbálom még ezt a feladatot igazán jól csinálni, hogy egy nap is kevés lenne felsorolni őket.

Mivel mindig is érdekelt, hogyan tudnám a szervezetem anyagcseréjét jobbá tenni, és segíteni annak a sok milliárd sejtemnek élni, és működni, ezért sokat tanultam, művelődtem ebben a témában.
Ha olvastad már soraimat ezelőtt, tudod, mennyi alternatív gyógymóddal próbálkoztam... és mennyire hittem, hogy meg lehet találni az utat a gyógyuláshoz... ha ismered a blogom, tudod, hogy nagyon sok pozitív eredménnyel rukkoltam már elő, és vállaltam büszkén az inzulinadagom csökkenését, a pozitív gondolkodásba fektetett energiáim megvalósulását, és láthattad, hogy az én vezérfonalam mindig is a regenerálódás, és az öngyógyításba vetett hitem volt, és ezt mindig is teljesen logikus módon próbáltam összerakni a fejemben... spirituális zümmögés nélkül.

Szóval volt itt biorezonancia, lehurrogott talpmasszázs :D , masszázs, craniosacralis terápia 4 felvonásban, Voll diagnosztika és méregtelenítés, na meg akupuktúra, meg amit szemed-szád megkíván...

A végén mégis, mindenhol ugyanoda lyukadtam ki. 
A diéta, a jó szénhidrátok, és a táplálkozás fontosságára.
Hogy teljesen mindegy, hány kört futsz a ház körül, hogy milyen gyakran látogatsz meg wellness és spa hotelt, hogy hányszor masszíroztatod meg a talpad vagy szurkáltatod össze magad akupunktúrás tűkkel... a végén minden egyes próbálkozásod közel kudarcba fullad, ha a belső rendszered sorvad és a tested sejtjei nem jutnak elengendő táplálékhoz. 

De akkor erre lehet azt mondod, hogy "ohh, hiszen mi gazdagok és szerencsések vagyunk, hogy van körülöttünk zöld saláta, diétás csoki, műanyag palackokban árult turmixok, diétás porok és levesek, jajjj a jó kis bolti tojás, a roppanós lufiparadicsom, az utolsó sejtig meginjekciózott, csomagolt sovány husika, a sok kálciumot (se) tartalmazó bocitejek színes, vidám flakonokban, félévekre tartósítva......" és hát azért ne hagyjuk ki a gyógyszertárakban és drogériákban felsorakozó számtalan sok szintetikus vitaminok, és ízletes műanyag táplálékiegészítők dübörgő piacát sem, melyek valószínűtlenül biztosan rendberakják a szervezetünkben felboruló egyensúlyt.

Ugye érzed az iróniát?

ÉS most nézd el nekem, hogy a hang, amit megütöttem, kissé cinikusra sikerült, de azt gondolom, hogy ezt valahol a szíve mélyén mindenki tudja. Akkor is, ha nehéz beismerni. --»
Alig van lehetőség manapság arra, hogy jól táplálkozzunk. 

Kivéve talán, ha neked is vannak vidéken rokonaid, szüleid, nagymamád, nagypapád, aki még megtermeli a borsót meg az epret a kiskertben, felneveli a kiscsirkét a hátsó udvaron, és megfőzi neked vacsorára. Akkor még kicsit táplálkozol. Kapsz a napsütés jó energiáiból, a szeretettel gondozott zöldségek és gyümölcsök finom ízéből, amitől a testünk sejtjei is csak mosolyogni tudnak. És ez nem banális vicc. Ez az igazság.

Ezzel szemben amit a közértben találsz, amit a szupermarketek ajánlanak, az majdnem egyelő a nullával. Energia, napsütés, és boldogság szintjén is. Mégis megveszed, mert nehéz más alternatívát találni, főleg a városokban. 
Gondosan megválogatva ugyan, de azt eszed, ami elérhető. Én is. Mindenki.


Akkor mégis mit tudsz tenni? 

Nos, én a kínkeserves vércukorproblémáim helyreállítása és a korai lerobbanás megelőzése érdekében végül a legegyszerűbb és legtisztább lehetőséget választottam. Mégis táplálkozni kezdtem.
Méghozzá minőségi táplálék -kiegészítőkkel.
Minden tű, meg gyógyszer, meg rezonálás, meg gyertya, meg idegpályák nyomogatása, meg agyban turkálás nélkül. Csak táplálkozni kezdtem. Próbálok.

És hogy pontosan mit értek ezalatt?

Ha gondolod tarts velem a következő hetekben, mert bejegyzéseimben igyekszem górcső alá venni a  különböző vitaminok, ásványi anyagok hatását, írok azok szerepéről, fontosságáról és elmesélem azt is hogy, mindez milyen katyvaszt vagy épp rendet művel a vércukrokkal. :) 

Mert ugye a szenzor-híradóm fogja az adást. :)

Ölelés,
Niki

2019. március 15., péntek

DexcOM G6

Ezen a héten igencsak sűrűn változott az inzulinigényem...

Hétfőn és kedden a vércukraim szépen hozták az elvártat, szóval egy-egy kiugrástól eltekintve a stabilitás volt jellemző. Étkezések után barátságban dolgozott együtt a bevitt inzulin és a szénhidrát, bár esténként kicsit több időt vett igénybe, amíg biztonságos tartományba érkeztek a számok.

Szerdán azonban borult a rendszer, az értékek emelkedtek és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha az inzulinjaim hatástalanná váltak volna... hiába adtam a szükséges korrekciókat, hiába csökkentettem a szénhidrátokat, semmi sem mozdította az átlag 16 mmol/l-es értéket. És szinte mindegy volt, hogy ettem vagy sem. Éjszaka ugyan beállt a rendszer egy állandó 13-14 mmol/l közé, de a jó ég sem vitte volna lejjebb ezer ima és fohász után sem...
Úgyhogy tegnap este én már úgy gondoltam, mindegy is, mert úgy tűnik, mintha a levegővételekkel is szénhidrátot vennék magamhoz... 💭

De hogy hogyan jutottam az elmúlt négy nap ilyen, és még ennél is  részletesebb elemzéséhez?
A Dexcom folyamatos vércukor ellenörző rendszer használatával, melyet hosszú évek után végre sikerült megszereznem. 😍
...  hát íme a Dexcom G6, a 2018-ban megjelent, legújabb verzió. 💖



Megszerezni sajnos azért nem volt olyan egyszerű meló. Angliáig mentem érte. De az, hogy ebben a pillanatban rajtam van ez a csoda, néha még mindig könnyeket csal a szemeimbe. 😊

Aki olvasott már ezelőtt, tudja, mekkora nagy "viharban" vagyok a vércukraimmal az utóbbi években. Mást sem csinálok, csak próbálok kitörni az inzulinadás miatt kialakult pánikomból, a  cukorbetegséghez és szövődményekhez kötődő félelmek sorából, ami mára szó szerint olyannyira gúsba kötött, hogy a kilátástalanság teljes palettájával éltem minden nap.

Az, hogy hogyan jutottam idáig, több történethez kötődik, és nem biztos, hogy mindegyikről szeretnék beszélni. De ami tény, hogy az elmúlt 4 évem olyan érzelmi, mentális és fizikai meghurcolások sorozata volt, melyek mellett igen nehéz lett volna kivitelezni azt az elvárható, csodás kis diabétesz naplót, melyre az orvosom a döbbenet és a csalódottság helyett boldogságtól meghatottan reagált volna...

Persze tudtam, hogy meg kell oldjam a problémát, de azt is tudtam, hogy nem fog menni egyedül. Ezért nagyon sürgetőnek tartottam egy saját CGMS beszerzését, úgyhogy eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, a Dexcom rajtam lesz. 

És hogy miért Ő?

Személy szerint én mindig is favorizáltam a Dexcom-ot, és a munkát, amit végeznek. Hogy minden évben újabb és újabb innovációval igyekeznek könnyebbé tenni a cukorbetegek életét. Hogy nem csak "egy" megoldást akarnak kínálni a diebétesz kezelése érdekében, hanem "A" megoldást, ami egyszerre minden lehetséges igényünket kielégítheti...  

Ismerem az Abott és a Medtronic készülékeit is, utána olvastam az összes lehetőségnek, folyamatosan bújtam a híreket, ismerkedtem a piaccal, ki is próbáltam őket, de végül a Dexcom megoldásait találtam a legpraktikusabbnak és legsegítőkészebbnek. 

A Dexcom G6 -os verziót zseniálisnak tartom, mert
  • könnyű és fájdalommentes a felhelyezése (meg sem mondanám, hogy belövéskor tű érinti a bőrömet),
  • nem kell hozzá "vevőegység", mert bluetooth-on keresztül a telefonnal együtt is működik, így lehetővé teszi azt is, hogy egy iWatch-ot használva a vércukorértékek közvetlenül megjelenjenek az órámon,
  • nem szükséges kalibráció, én teljesen el is felejtettem az ujjszúrásokat,
  • a mini jeladója 3-4 hónapig használható,
  • ez a legapróbb, leglaposabb szenzor a piacon, olyan kis felületen kell a bőrre ragasztani, hogy semmit nem érezni belőle (néha el is felejtem, hogy rajtam van) 
    • 5 percenként méri a vércukrot, és ezekből a mérésekből egy egész adathalmazt állít össze nekem, mely alapján minden percben biztonsággal újratervezhetem az inzulinkezelést,
    • 10 napos használatra van kalibrálva
  • a folyamatos vércukormérés alatt nem csak számokat látok, hanem pillanatra pontos információt arról, hogy azok a számok éppen merre és milyen gyorsasággal mozognak, így lehetővé teszi, hogy még időben cselekedjek,  ha szükséges,
  • izzadtság- és vízálló.
Hosszú-hosszú évek óta szúrok, számolok, kalibrálok, tervezek, volt időszak, amikor rendszeresen hipóztam éjszakánként, utóbbi években meg betompultam a túl magas értékektől, de küzdöttem a diétával is, a sporttal, az utazásokkal, a mentális stresszel, s ez most MIND kiküszöbölhetővé vált ezzel szenzorral. Röviden. 😊🙉

Most végre nekem is lehetőségem van arra, 
  • hogy minden percben biztonságban érezzem magam,
  • hogy felszabadultan lefussak egy Sziget-kört,
  • hogy megértsem, hogyan működik a saját szervezetem,
  • hogy egészen aprólékosan megtanuljam, hogyan hatnak rám az időjárási vagy hormonális változások,
  • hogy kiválaszthassam a számomra legmegfelelőbb diétát, 
  • hogy elmehessek bulizni anélkül, hogy csendes helyet keresnék a vércukorméréshez,
  • hogy nyugodtan állhassak egy zsúfolt villamosjárat közepén, hipót érezve, tudván, hogy bármikor ránézhetek mi történik éppen, és időben korrigálhatom, ha kell, no stress......
....... ééééééééés sorolhatnám. 👌

Egyetlen hátránya van talán, az, hogy nem éppen környezetbarát, hiszen mindig újra és újra kell vásárolni, és így nagyon sokba kerül a fenntartása is. De ez a többi szenzorra is jellemző.

Mindenesetre, én már nem tudom elképzelni az életem nélküle. 😉 Az élet ajándéka.

Itthon évek óta elérhető a Dexcom G4-es változata. Persze hála ezért is. Csak nem értem, hogy ők, mint kizárólagos forgalmazók Magyarországon, miért nem teszik elérhetővé számunkra itthon is ezt a csodát és adják meg nekünk a választás lehetőségét.......
Azt meg elárulom, hogy szörnyen drágán árulják a készüléket, ahhoz képest, hogy ennél már kétszer újabb verzió került a piacra...... Valaki segítsen megfejteni. ☝

Úgy tudom, egy kedves ismerősöm és csapata már dolgozik a szenzorok használatának támogatásáért Magyarországon, legközelebb megírom mi a helyzet e kapcsán.

Mindenki megérdemli azt a kényelmet és biztonságot, amit egy ilyen kütyü nyújthat. 

Ölelés,
Niki 💋


UI: Fent említett magas vércukorszintem végül inzulincserével normalizálódott. Néha elfelejtem, hogy a használat szavatossági ideje kb egy hónap....

2018. december 23., vasárnap

XMAS

A karácsony minden évben hasonló forgatókönyvvel zajlik itthon, családom körében. :-) December 24-én reggel Édesapám megfaragja a fát és beteszi az állványba. Közben öcsikém rendberakja a karácsonyfaégőket, Anyukám hozzálát az esti vacsora elkészítéséhez, én pedig előveszem a díszeket és felsorakoztatom a szaloncukrokat a nappaliban. Aztán együtt dekorálunk... 

Emlékszem, gyerekkoromban is nagy rituálé volt ez a készülődés, csak akkor még nem volt annyi fenyőfadíszünk mint most. Még a Mikulás csokoládékat is félretettük, hogy legyen majd a karácsonyfán elég díszítés.:-) Szerény ünnepeink voltak, mégis csodásak.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy minden évben ragaszkodunk ehhez a forgatókönyvhöz. Elmondhatatlan biztonságot, összetartozás érzést jelent ez nekem. Különlegesnek tartom, mert szerintem ez a csoda manapság sok családból hiányzik...

Nagymamámmal épp arról beszélgettem ma reggel, hogy milyen karácsonyuk volt nekik a háború idején. Elmesélte, hogy gyermekkorában nagy szegénységben éltek, és karácsonyfáról nem is álmodtak. Szereztek egy fenyőágat, arra diót és mogyorót raktak, alá pedig almákat tettek. Ez volt a dekoráció. És ajándék? Az meg pláne nem volt. Csak ők együtt. Egymásnak. Örültek, hogy éltek, örültek, ha volt mit enni. 
Elgondolkodtam, vajon ma hány embernek jut eszébe Szenteste hálát adni az életért és az ételért...? Miközben a plázákat járjuk és a pénzt költjük ostobábbnál ostobább dolgokra... versengünk a szebbnél szebben feldíszített, divatos karácsonyfákért... és az ajándékok beszerzését próbáljuk a legpratikusabban és legrövidebb idő alatt megoldani valahogy még Szenteste előtt. 

Mintha csak meg kellene oldani néhány hétköznapi problémát. (Megértem azokat, akik néha már kikészülnek a karácsony szó hallatán is, amikor embertömegek pánikolnak az utcán, stresszelnek a készülődés miatt, dugóban áll a város, a pénztárak mögött hosszú sorok kígyóznak...úgyhogy aligha érzik, hogy közeleg a szeretet ünnepe.)

Instagram

Pedig imára kulcsolhatnánk a kis kezeinket inkább.

Elmerülhetnénk szüleink, nagyszüleink, testvéreink, igaz barátaink szerető ölelésében, meleg tekitetében, és élvezhetnénk a jelenlétüket. 
A sokféle, néha értelmetlen ajándék helyett értékelhetnénk, hogy egészségben és teljességben lehetünk együtt.

És csinálhatnánk ezt minden nap, nem csak karácsonykor,  hogy újra hallhassuk a szeretet hangját.


Szóval idén karácsonyra én most azt kívánom, hogy tanuljunk meg jelen lenni, és értékelni a pillanatot...  Fogadjuk el és szeressük az életet!

(ÉS ÁMEN A JÓ VÉRCUKROKRA.:-D)



ÁLDOTT,  BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK
NEKTEK! :-)